érzelgés
érzelgés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
Az érzeleg igével kifejezett (lelki) magatartás, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki érzeleg; az érzelmeknek túlzott, néha már ellenszenves feltárása. Férfihoz nem illik az érzelgés. A romantikus regényekben sok volt az érzelgés. Az érzelgésben valami beteges mélység s valóság nélküli fölületesség van. (Vörösmarty Mihály) Petőfi egy egész új irodalmi iskolát teremtett maga körül … Ez irány volt: … az igazi érzést fejezni ki a szenvelgő érzelgés helyett. (Jókai Mór)
