esett
esett [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, ami magasról, eső módjára leesett, aláhullott. A hajnalban esett hó délig elolvadt. Egy fejére esett tégla megölte.
2. (mindig határozóval kapcs.) Olyan, aki, amely vhova, vmibe esett, aki, amely vmilyen állapotba, helyzetbe, bizonyos körülmények közé jutott, került. Bűnbe esett ember; foglyul esett katona; teherbe esett nő; tejbe esett légy; tőrbe esett madár. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a ® tormába esett féreg. A levéllel útnak indítá Jávorka Ocskaynak egyik foglyul esett lovászát. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Esett leány: házasságon kívül teherbe esett, megesett l.
3. (népies) Elhullott, megdöglött <állat>. Esett borjú; esett állat húsa. Vitte őt két lába erdő közepébe … Ott őt köszöntötte holló károgása, Mely épen egy esett vadnak szemét ásta. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, népies, költői) Olyan <személy>, akit az élet nehézségei, betegség, gondok nagyon megviseltek, elgyötörtek, elgyengítettek, aki nem tud magán segíteni; leromlott, letört, szánalomra méltó. Esett ember. Milyen búsak, esettek, Kik most kezdnek kezdeni. (Ady Endre) Marjuk egymást, esett magyarok, Árva az árvát. (Tóth Árpád) || a. (ritka, költői) Ilyen személyre jellemző, csüggedtséget, szomorúságot kifejező, lehajtott <fej>. Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): talpraesett.
