esküdözik
esküdözik [e] tárgyatlan ige -öm (-ök), -öl; -tem [e], -ött; -zék (-zön); (választékos) esküdöz [e]
Vmire többször és rendsz. komolytalan módon megesküdve v. szavainak esküszerű bizonykodással nyomatékot adva, állít, ill. fogad (IV. 1) vmit. Égre-földre esküdözött, hogy igaz. Esküdözött, hogy ő is ott lesz a megbeszélt helyen. Mennyre-földre esküdözött, hogy egy hete nem látott italt. (Mikszáth Kálmán) Szenvedélyesen esküdöztem, hogy mindenre pontosan emlékszem. (Karinthy Frigyes)
esküdözés; esküdöző.
