eső [1]
eső [1] [e] melléknév
Általában olyan, aki, ami esik.
1. A nehézségi erő következtében a földhöz gyorsuló mozgással közeledő <személy, dolog>. Szabadon eső test; az ötven métert eső repülőgép. Szemmel kisértem az eső nyilat. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Hulló, omló, zuhanó. A térdre eső bűnös; szépen eső ráncok. || b. (nyelvtudomány) Eső kettőshangzó: olyan k., melyben a nyomatékos elem megelőzi a nyomatéktalant (pl. ei, ou). || c. (nyelvtudomány) Eső hanglejtés: olyan h., melyben a nagyobb hangmagasságot hirtelen átmenettel jóval alacsonyabb váltja fel. || d. (irodalomtudomány, régies) Ereszkedő <versláb, ritmus>.
2. Nagymértékben csökkenő értékű. A tőzsdén eső részvények; a gyorsan eső árak.
3. Vmely helyre, helyzetbe, állapotba kerülő. A fogságba eső katona; a darabokra eső tál; a gondolkodóba eső ember; az első szótagra eső hangsúly.
4. Vmerre fekvő, elterülő, elhelyezkedő, helyet foglaló. A délre eső város; a falutól messze eső tanya; távol eső hely. Az útba eső feszületek, kápolnák, hidak … megmutatják az irányt Lubló vagy Szepesbéla felé. (Krúdy Gyula) Piros szőnyeg futott a parketten az ajtótól a legmesszibb eső fal felé. (Hunyady Sándor) || a. A kezére, keze ügyébe eső: kezével könnyen elérhető, éppen ott levő. Felkapta az éppen keze ügyébe eső tintatartót.
5. Vmely időponttal találkozó, vele egybeeső <másik időpont, esemény>. A péntekre eső karácsony; az őszre eső választások; a vasárnapra eső vásár.
6. (átvitt értelemben) Vkire, vmire eső: vmely felosztásban vkire, vmire részként számított v. jutó. Egy főre eső adag; egy hónapra eső összeg; egy személyre eső jövedelem.
7. (átvitt értelemben, hivatalos, sajtónyelvi) Vmi alá eső: olyan személy, dolog, akire, amire a szóban forgó kötelezettség, eljárás vonatkozik, tartozik, hárul. Adó alá eső jövedelem; szigorú elbírálás alá eső cselekmény; sorozás alá eső korosztály. [A halál] oly közös, mint érzékeink alá Eső akármi. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
8. (csak határozóval) Vmilyen érzést okozó <tett, megnyilatkozás>. A rosszul eső gáncs.
Szóösszetétel(ek): félreeső; jóleső.
