esteli
esteli [e-e] melléknév és főnév estéli, (régies) estvéli [e, e]
I. melléknév (népies, költői) Esti (1–3). Esteli harangszó; esteli tej. Az esteli vonattal jött. Szépen ragyog az estéli csillag. (népköltés) Megkondúl az esteli harangszó. (Petőfi Sándor) Itt valaha Mátyás király | Nézhette az estéli táj Kék fényében a megbúvó vad Nyomán felrebbenő rigókat. (Tóth Árpád)
II. főnév -t, -je [e] (tájszó) Vacsora (1–2). Estelimet küldjétek a kapitány szállására. (Vas Gereben) A rövid estélin csak Terényi volt asztaltársa. (Kemény Zsigmond)
