esthajnal
esthajnal főnév (irodalmi nyelvben)
A naplementét követő idő; alkonyat. Egy-két szállongó bogárka … növeli az esthajnal … csendességét. (Kármán József) Kelj fel, rózsám, ne alugyál A szép hajnali csillagnál, Majd ha feljön esthajnalra, Jőj el vigasztalásomra. (Vörösmarty Mihály) Miként az esthajnal csendében Zengő harangszó halkan elhal: Halkan elhalt, elzengett a dal. (Tompa Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) A nyugati égalj pirosas színeződése közvetlenül naplemente után. S immár az esthajnal, mintha város égne, Felsütött pirosan, tüzesen az égre. (Arany János)
esthajnali.
