észbontó
észbontó melléknév -n v. -an, -bb (irodalmi nyelvben, túlzó)
Olyan izgatóan szép v. annyira magával ragadó, hogy az ember szinte eszét veszti miatta. Észbontó mosoly; észbontóan kedves. A gazdag hajfonat észbontón himbálózott a nyaka körül. (Mikszáth Kálmán)
