észjárás
észjárás főnév -t, észjárása v. esze járása
Az a sajátos mód, ahogy vki v. az emberek vmely csoportja más embertől v. az emberek más csoportjától többé-kevésbé eltérően gondolkozik, fogalmakat, ítéleteket és következtetéseket alkot; gondolkozásmód. Gyors, józan, lassú észjárás; magyar észjárás. Ez természetes észjárásra vall. Bizonyos csiszoltságot egyesít magyaros, egészséges észjárásával. (Mikszáth Kálmán) Soha többé nem teszem be a lábam a „Bécs városához” címezett fogadóba, hogy nagy jó uraim mulatozását nyugtalan észjárásommal megzavarjam. (Krúdy Gyula)
észjárású.
