észlelet
észlelet [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az észlelés eredménye; tapasztalat. Észleletei becses anyagot szolgáltatnak. Az igazság … létezik, arról érzékszerveink megbízható vallomása által értesülünk, … s aki le akarja ezt tagadni, az ellenkezik a többség józan észleletével. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, választékos) Észlelés (1). Ámbár a közvetlen csodákban okszerű és rationalis észlelet tilt is hinnünk, de azt mégis tudjuk, hogy a gondviselés kezeiben mindnyájan csodák eszközei vagyunk. (Jókai Mór)
észleletes; észleletű.
