eszményít
eszményít [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. tárgyas (választékos) Eszményít (vkit, vmit): (vkiről, vmiről) eszményi képet alkot, (vkit, vmit) vmely eszményhez alakít; idealizál (1). Eszményíti a valóságot. A nép mindig eszményíti tárgyát, mikor költ. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) A nőszív … arra van alkotva, hogy eszményítsen. (Jókai Mór)
2. tárgyas A valóságnál kedvezőbb színben, ill. tökéletesnek, eszményinek (1a) tüntet fel vkit, vmit; idealizál (2). A festő eszményítette az arcvonásokat. A helyzetről adott kép, bár eszményítette, mégis elrettentő. || a. tárgyas (irodalomtudomány, művészettörténet) <Költő, festő, szobrász a maga művészi célja érdekében úgy ábrázol vkit, vmit, hogy a lényegesnek tartott mozzanatot a kevésbé lényeges sajátságok háttérbe szorításával erősen kiemeli.> Arany János nemcsak Miklós, hanem György alakját is eszményítette. || b. (tárgy nélkül) Az ábrázoló művész a rút és rossz irányában is eszményít.
eszményített; eszményíthető; eszményítő.
