esztelenség
esztelenség főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
1. Vkinek, vminek esztelen volta. Az intézkedés, a rémhírek, a pazarlás esztelensége. Bosszantó ennek a kamasznak esztelensége.
2. Esztelen tett, beszéd, megnyilatkozás, magatartás, viselkedés; őrültség. Elképesztő esztelenség; merő esztelenség. Esztelenség volt tőle. Micsoda esztelenséget csinált! Magadon kívül vagy, … esztelenségeket beszélsz. (Eötvös József) Esztelenség itt tovább tanyáznunk. (Arany János)
