esztéta
esztéta [ë v. e] főnév és melléknév (választékos)
I. főnév ..tát, ..tája (néha rosszalló)
1. Az, aki az élet legfőbb értékének a szépet, kül. a művészi szépet tartja, és ennek élvezetében igyekszik életét leélni. Esztéta az, akinek a világ csak mint látvány és kép létezik. (Kosztolányi Dezső)
2. Esztétikus (II). A felszabadulás előtt mint esztéta tűnt fel.
3. (1945 után, rosszalló) Az az író v. kritikus, aki a valóságtól és az eszmei tartalomtól elvonatkoztatva, az irodalmi, művészi alkotásokat pusztán a formai szépség szempontjából elemzi, vizsgálja. Burzsoá esztéta.
II. melléknév Esztétára (I. 1–3) jellemző. Esztéta hajlam, szempont.
esztétaság.
