efféle
efféle [e-e] névmás, mutató
I. (melléknévi) -képp(en) (rendsz. rosszalló) Ilyenfajta, ilyen jellegű. Az efféle eljárás helytelen. Efféle frázisok már nem hatnak. Ha otthon maradt volna Csécsén, nem lett volna efféle baja. (Móricz Zsigmond)
II. (főnévi) ..lét, ..léje [e] (rendsz. enyhén rosszalló) Ilyenfajta, ehhez hasonló személy, dolog. Az effélének soha sem jön meg az esze. Nem olyan nagy dolog, mi is láttunk már effélét. Ezt mondta s más effélét! Aláírta szó nélkül, mint ahogy alá szokott írni mindent. Az efféléhez nincs esze. (Mikszáth Kálmán) Bármi efféle volna munkád, | velem azt soha meg nem unnád. (József Attila)
