ég [1]
ég [1] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. Tüzet fogott és bizonyos mértékben, fokig lángol. Ég a fa, a ház; füstölve ég. Jól ég ez a szén. Szóláshasonlat(ok): (tréfás) örül, mint akinek a ® háza ég. Kilenc kilométerre innen égnek | a kazlak és a házak. (Radnóti Miklós) || a. Vmeddig, vmivé ég: ilyen folyamat által bizonyos mértékben, vmely fokig megsemmisül, ill. vmivé válik. ® Porig ég; hamuvá, szénné ég; ® csonkig ég. Tövig égett a gyertya. Már a gyertya szinte a körömig égett. (Tolnai Lajos) || b. <Tűz> lángolva melegít és világít. Őrtüzek égnek. Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem. (Arany János) A falu innenső végén őrtűz égett. (Móricz Zsigmond) || c. (alany nélkül, csak egyes szám 3. személyben) (ritka) Tűz ütött ki. Nagy füst látszik ott, vajon hol ég?
2. <Tűzhely> a belerakott és meggyújtott tüzelőanyagot felhasználva melegít. Jól ég a kályha, a kandalló. Nem akar égni ez a vaskályha.
3. <Világítóeszköz> világít. Ég a lámpa, a villany. És néha, hogyha éjjel olvasok, | kissé homályosabban ég a villany. (Kosztolányi Dezső) A diák … hozzáfogott szundítani. Csak azon csudálkozott, hogy a lámpát égve hagyták. (Móricz Zsigmond)
4. <Cigaretta, pipa, szivar, ill. a benne levő dohány> meggyújtva izzik, parázslik, és így füstté és hamuvá válik. Ég a cigaretta, a pipa. A pipám javában égett. (Petőfi Sándor)
5. (ritka, költői) <Nagy hőségben> fonnyad, perzselődik. Ég a napmelegtől a kopár szík sarja. (Arany János) Az élet alszik, mindent tűz aszal, | … ég a hevülő föld. (Kosztolányi Dezső)
6. Vminek a fényében v. vmilyen fényben ég: visszaver vmely – rendsz. vörös – fényt. A lenyugvó nap fényében ég a látóhatár. Vörös fényben égtek a házak ablakai.
7. Ég vmitől: <arc v. más testrész> belső hőtől v. vmely érzéstől pirul. Ég a füle; ég az arca a láztól, a szégyentől. A tiszta és szemérmes fiúcska arca égett a sötétben, amint bűnére gondolt. (Babits Mihály) Nyitott ablak mellett írok, s ma hideg őszi nap van, de az arcom lázban ég. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Szem, tekintet láztól v. heves érzéstől> erősen fénylik. Ez a kislány gyöngyöt fűz, Ég a szeme, mint a tűz. (népköltés) Szemed égjen, mint az üstökös láng. (Vörösmarty Mihály)
8. Sajgó, maró v. csípő fájdalom jelentkezik benne. Ég a gyomra; ég a sebe; ég a ® pokol. Ég a bőre a lesüléstől. Ég a szája a paprikától. || a. (átvitt értelemben, ritka) Kellemetlen, nyugtalanító, kínos érzést okoz. Ez a sok pénz … ég a zsebemben. (Vas Gereben)
9. (átvitt értelemben) Ég vmitől, vmiben: vmely heves érzés emészti, az hatalmasodik el rajta. Ég a szerelemtől, a türelmetlenségtől, a vágytól. Égnek a vágytól, hogy térdet hajthassanak a hercegnő bájai előtt. (Herczeg Ferenc) Az öreg leány különös tűzben égett. (Babits Mihály) A diák … elszavalta a Petőfi versét, hogy Talpra magyar!• híj a haza! … Akkor már mind égtek a lelkesedéstől. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ég és fázik: heves, ellentétes érzések hullámzanak benne. Égett és fázott, midőn e kérelmet teljesítenie kellett. (Jókai Mór) Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk … Összeborulunk. | Égünk és fázunk. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzés, indulat vkiben, vkinek a lelkében, szívében> rendkívül erősen, nagymértékben jelentkezik. Ég benne a harag; ég a lelkében a szenvedély; ég a szerelem a szívében. Csak én szerelmemnek mint pokol tüzének | nincs vége, mert égten ég. (Balassi Bálint) Szerelmed tisztán ég, S véghetetlen mint az ég. (Vörösmarty Mihály) Szerelem tüze ég fiatal szivében. (Petőfi Sándor)
A 17. lapon a 9. számú jelentés hetedik sorában a Móricz-idézet a Talpra magyar! után így helyesbítendő: hí a haza! … Akkor már mind égtek és lelkesedtek.
10. (átvitt értelemben, költői) Ég vkiért: nagyon szeret vkit, lelkesedik érte. Sors űzi fiait, remeg élteikért, Ah! lányai égnek az idegenért. (Vörösmarty Mihály) || a. (igenévvel v. mellékmondattal) (átvitt értelemben, választékos) Erősen vágyik vmire. Ég, hogy megtudja az igazat. Gyermekeim … már égnek látni azt a jó „Petőfi bácsit”. (Arany János) Égett megtudni, hogy az az asszony hogy táncol. (Tolnai Lajos)
11. (argóban) Szégyenteljes vereségre van kilátása (pl. sportmérkőzésen); szégyenben marad; csúfosan veszít. Ég a csapatotok. Nézd, hogy ég, pedig mennyire járt a szája! Ha leülünk alsózni, égni fogsz. Szóláshasonlat(ok): ég, mint a ® rongy.
12. (tájszó) Ég rajta a ruha: nagyon sok ruhát nyű, szaggat.
Szólás(ok): ld. föld, ház, kéz, köröm, talaj.
Igekötős igék: átég; bennég; elég; felég; hozzáég; keresztülég; kiég; leég; megég; odaég; ottég; összeég; ráég; végigég.
