ég [2]
ég [2] főnév eget [e-e], ege [e-e] (többes számban csak a 2. jelentésben)
1. A föld felett, a magasban, boltozatnak látszó térség. Borús, csillagos, derült, felhős, kék ég; az ég alja ¬; az ég karimája ¬; az ég beborul; (átvitt értelemben) beborul az ég fölötte: rosszra fordul a sorsa; ® beesteledik az ég; ® behunyja szemét az ég; ® derül az ég; dörög az ég; az ég kiderül; az ég kisírta ¬ magát; ® leszakad vkire az ég; ® meghasad az ég; ® megzendül az ég; ® nekikeseredik az ég; ® nyiladozik az ég; ® szakadjon rád az ég!; ® zeng az ég; ® zörög az ég; a kerek ég alatt: az egész világon; szabad ég v. ® Isten szabad ege alatt; megerednek v. megnyílnak az ég csatornái ¬; (választékos) égbe nyúló, égig érő: nagyon magas; az eget ® súrolja; az égig ® emel; égig magasztal: rendkívül dicsér, m.; égnek ® áll; a ® napot is letagadja az égről. Szóláshasonlat(ok): (bizalmas) mintha az égből pottyant v. cseppent volna (le): váratlanul érkezett; annyi, mint ® csillag az égen. Enyészvén a nap, az égnek Tetején súgári nem égnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Piros az ég alja: aligha szél nem lesz. (Petőfi Sándor) Reggel már Szicília ege alatt fog füstölni a hajónk. (Gárdonyi Géza) Be szép az ég biborló baldachinja … (Tóth Árpád) Ott fönn a derűs ég, | valami tiszta, fényes nagyszerűség. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Éggömb. A csillagos ég térképe.
2. (népies) Mennyország. A ® hetedik ég; egek ura: <megdöbbenést kifejező felkiátásként is> Isten(em); ® felszáll az égbe; égbe ® száll; ha van ® Isten az égben; szava, sírása, panasza az egeket ® verdesi. Azt gondolhatnák fönn az égben, Hogy elenyészett a világ. (Petőfi Sándor) Föld kidobja testem, ég kizárja lelkem. (Arany János) A vezérünk … Úgy trónolt ott, a tüzes trónon, | Mint az egekben az Isten. (Ady Endre) || a. (ritk. többes számban is) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> Isten. (bizalmas) A jó ég tudja: sejtelmem sincs róla; adja az ég; az ég elszólít ¬ vkit; lelkét az égnek ® ajánlja; hála az égnek; az ég áldja ¬; ég veled: <ma már rendsz. csak tréfásan haszn. köszönési forma búcsúzáskor>; ég veled és a ® gyöngyharmat; az égre v. az egekre kérlek: kérlek mindenre, ami szent; azt adja az ég!: szeretném én azt látni! az eget ® ostromolja. Legyen az ég irgalmas, kegyelmes az ő lelkének. (Vas Gereben) || b. <Állandósult szókapcsolatokban indulat, csodálkozás kifejezésére:> Isten. ® Boldog ég!; jóságos ég!; szent ég v. egek!; az ég szerelmére ¬ v. szerelméért! Az ég áldja meg! (® megáld).
3. (rendsz. személyragos v. határozóragos alakban) (átvitt értelemben, költői) A legfőbb boldogság. Az égben érzi magát. Ahol te vagy, ott az én egem. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Ég és föld: a) áthidalhatatlan ellentét. Ég és föld választja el (® elválaszt) őket; ég és föld a különbség v. ég és föld különbség van köztük: óriási a különbség (k); ég és föld különbség van a két felfogás között; b) rendkívül különböző <két személy, dolog>. Ég és föld ez a két gyerek: az egyik jeles tanuló, a másik megbukott. Szóláshasonlat(ok): annyira különböznek egymástól, mint ég és föld: a lehető legkülönbözőbbek; ég és föld között lebeg, mint Mohamed ® koporsója. || a. (átvitt értelemben) <Egyes szókapcsolatokban:> Ég v. ég (é)s föld: minden (ami nagy, ami fontos, ami szent). Ég (és) föld ® megindul; ha ég-föld összeszakad is: minden akadály ellenére, minden körülmények között; égre-földre esküdözik, fogadkozik, ígér; eget-földet ígér, megmozgat; se égen, se földön: sehol (a világon). Kéri az égre S földre, hogy … nyomorult sorsán ha lehetne segítsen. (Fazekas Mihály) Ha összeszakad Ég és Föld, | Mégis más lesz Magyarország. (Ady Endre)
Szólás(ok): (tájszó) Hol voltál, mikor az ég zengett?: nem voltál itt, amikor a bajban szükség lett volna rád; derült égből villámcsapás: teljesen váratlanul bekövetkező csapás, kellemetlen, súlyos fordulat; égnek áll v. mered a haja v. minden hajaszála égnek áll: azt sem tudja, hova legyen rémületében, elképedésében; (tréfás) nézheti a(z) (csillagos) eget: elesik az ennivalótól, felkopik az álla; az eget is bőgőnek (v. nagybőgőnek) nézi: a) úgy leitta magát, hogy nem tud magáról; b) olyan fájdalma van, rendsz. ütéstől, hogy szinte öntudatlan; ld. még: cigánygyerek, csillag, láb.
Szóösszetétel(ek): 1. égabrosz; égdörgés; égkárpit; égkör; égközép; églakó; égszínű; égtengely; égutazó; égűr; 2. levegőég.
egű.
