egész
egész [e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév
1. Olyan <tárgy>, amelyből nem vágtak v. törtek le egy darabot sem, amely eredeti alakjában és nagyságában megvan; teljes, csorbítatlan. Egész cipó, kenyér, sajt, zsemle; egész tégla, egész tábla csokoládé.
2. (mennyiségtan) Egész szám: a természetes számsor vmely tagja (pl. 3, 4, 5).
3. Olyan <összetett, több alkotórészből álló egység, tárgy, dolog>, amelynek alkotórészei mind együtt vannak. Az egész felszerelés, készlet, készülék, öltözet; az egész könyvtár; az egész összeg; az egész tervezet. || a. Olyan <csoport, közösség>, amelynek minden tagja együtt van, ill. bizonyos szempontból tekintetbe veendő. Az egész gyülekezet; az egész nép. Mint mikor egy fészek lódarázs fellázad, Olybá képzelhetni most az egész házat. (Arany János) Kivitte az egész cigánybandát a Vághoz. (Mikszáth Kálmán) || b. (rendsz. túlzó) Igen nagy többségében vett, tekintett v. igen jelentős részében gondolt <csoport, közösség>. Az egész falu, az egész város tudja. Az egész iskola beteg. Föl a zászlóval magasra. Egész világ hadd láthassa. (Petőfi Sándor) Én egész népemet fogom | nem középiskolás fokon | taní- | tani. (József Attila)
4. Teljes terjedelmében vett, tekintett v. gondolt. Az egész feje, lába, teste; az egész fal, padló; az egész földrészen; egész Magyarországon; az egész mindenség ¬. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk. (Vörösmarty Mihály) Keresztek ülnek a tarlón, Keresztek a temetőben … Keresztek az egész földön. (Ady Endre) Az egész asztalt leborította a terítővel. (Nagy Lajos) || a. Minden részével, tartalmával, a benne v. a rajta levővel együtt gondolt. Egész terjedelmében ¬; az egész vonalon ¬. Az egész ház leégett. Az egész szoba ragyog a tisztaságtól. Az egész hegyet tűvé tettük értetek. (Mikszáth Kálmán) Mindent szeretett, ami a világon van: az egész életet szerette. (Kosztolányi Dezső)
5. Teljes tartamában vett, tekintett v. gondolt <idő, időszak, folyamat>. Egész este; egész nap; egész esztendőben. Egész nyáron nem láttalak. Egész uton – haza felé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? (Petőfi Sándor) Egyebet se szándékozom csinálni, mint egész este haragudni. (Mikszáth Kálmán) Egy évre bukott. Egész évet veszt. (Kosztolányi Dezső)
6. <Rendsz. határozatlan űrmértéket jelentő szavak előtt:> tele. Egy egész pohár bor; egy egész üveg tinta. [Anyám.] Kis lábaskában hazahozta | kegyelmeséktől vacsoráját, | lefeküdtünk és eltünődtem, | hogy ők egész fazékkal esznek. (József Attila) || a. (átvitt értelemben is) <határozatlan mennyiséget, mértéket jelentő szavak előtt:> olyan mennyiségű, hogy joggal mérhetjük az illető mértékkel. Egész halom pénz; egész rakás bajt zúdított rá; egész sor: hosszú sor; egy egész sor ember. Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek Kártyából tornyokat csinál. (Petőfi Sándor) A grófi szérűn ott zokog Egy egész koldus-sereg. (Ady Endre)
7. Teljes mértékű, teljes fokú. Egész erejével, hatalmával; egész lélekkel v. lelkével: lelkének minden erejével, érzésével, hevületével; szíve egész melegével ¬. Királyod a kezedbe adta | egész hatalmát. (Katona József) Én ezt egész bátorsággal kinyomattam, hiszen nem volt benne se lázítás, se fölségsértés. (Jókai Mór) || a. Egész ember: a) minden erejét, képességét teljes mértékben vminek szolgálatába állítani tudó e.; b) minden szempontból kifogástalan, jellemes, értékes, megbízható, derék e. Egész embernek azt ismerjük el, aki nemcsak magának élt. (Jókai Mór)
8. (zene) Olyan értékű <hang, szünet>, mely négy negyedből (III. 4) áll, és gyak. teljes ütemet tölt ki. || a. (zene) Ennek leírására, jelzésére való, használatos. Egész hangjegy, szünetjel. || b. (zene) Két félhangot magában foglaló, a hétfokú hangsorban a nagy szekund hangközének megfelelő <hangtávolság>. Egész hang; egész hangú; egész távolság. || c. (zene) Egész zárlat: alaphangon végződő z. <a félzárlattal szemben>.
II. határozószó
1. <melléknév (pongyola használatban határozó) előtt fokozásként:> nagyon, teljesen, egészen. Egész bolond; egész kicsi; egész világos; egész oda van; egész odáig elmentünk. A hang egész lágyan ér ide. (Karinthy Frigyes) Egy alacsony, zöldes ház volt ott, az ablaka egész a földbe volt süppedve. (Móricz Zsigmond) A fehér táj majdnem egész üres. (Szabó Lőrinc) || a. <Névszói állítmány előtt annak megjelölésére, hogy az állítmány tartalma teljes v. csaknem teljes joggal állítható az alanyról.> Egész apja ez a fiú; egész gyerek még. A beteg ágya egész búcsújáróhely volt. (Mikszáth Kálmán) || b. <melléknév v. határozó előtt a tulajdonság v. állapot fokának megjelölésére:> eléggé, meglehetősen. Egész jó; egész jól dolgozik. Szívem keserűséggel volt tele, s … egész közönyösen néztem elébe bizonytalan sötét jövőmnek. (Tolnai Lajos) Kinyitotta az ajtót, és gyertyát gyújtott. Egész barátságos szoba volt. (Mikszáth Kálmán) || c. <Néha igék előtt is:> teljes mértékben, nagy mértékben. Egész megnőtt a gyerek. Nem adna egy kis pálinkát – szólt … – egész kiszáradt a torkom. (Tolnai Lajos)
III. főnév -et, -e [e, e]
1. Bizonyos módon összetartozó dolgok teljes egysége <az alkotó elemekkel, részekkel szemben>. Az egész alkotói, elemei, részei. Az egészből indul ki, és úgy halad a részekre. Az egészről csak a részekhez viszonyítva beszélhetünk. Az egészet részeiből és a részeket az egészből érthetjük meg. Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (Madách Imre) || a. Részeire nem bontott, meg nem bontott, hiánytalan egység. Kerek egész; szerves egész; a maga egészében; ® teljes egészében; ® nagyjában és egészében. Mi drága még részletben – Egészben szinte semmit ér hazánk. (Vajda János) || b. (mennyiségtan) Egységnek vett mennyiség <annak tört részeivel szemben>. Három harmad egy egész.
2. Mindaz, ami most elhangzott, amiről éppen most szó volt. Ez az egész; ez az egész?: ez nagyon kevés. Egy szó sem igaz az egészből. Én csináltam az egészet. A Délibáb Délibábnak maradni | Nem akar már. És ennyi az egész. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. kisujj.
Szóösszetétel(ek): egésztelkes.
