egészen
egészen [e-e] határozószó
1. Mindenestül, minden részével, tartozékával együtt; egész terjedelmében. A ház egészen leégett. Fekete az útca, Nagy vastag sötétség egészen behúzta. (Petőfi Sándor)
2. <A nyílik, nyit, zár, csuk és egyéb ezekkel rokon értelmű igék mellett:> úgy, hogy a szóban forgó nyitható tárgy nyílása teljessé lesz, ill. megszűnik. Csukd be a szekrényt egészen! egészen kinyílt az ajtó. Egészen kitárták az ablakokat.
3. Minden tekintetben. Egészen egyforma; egészen hasonló. Egészen olyan, mint az apja. || a. <Vkivel rokoni kapcsolatban levő személyről szólva:> minden tekintetben olyan, mint … egészen az anyja.
4. Úgy, hogy nem marad hátra semmi; a végéig, fenékig. Egészen elolvassa a könyvet. Felhajtotta a poharat egészen. (Mikszáth Kálmán) || a. (számnév előtt) Nem egészen: a számnévvel meghatározott számot, mennyiséget csaknem elérve, szorosan megközelítve. Nem egészen száz forintba került. Nem egészen hat hétig tartott. Nem egészen egy hónap alatt készen lesz. Kiskúnhalom … átszállással a vicinálisra, nem egészen három óra alatt érhető el. (Nagy Lajos)
5. <Fokozó értelemben:> teljesen, végképpen. Egészen odavan; egészen tönkrement. Szegény fiú, egészen kihevült belé! (Vörösmarty Mihály) György ijedve hátrál, oda van egészen. (Arany János) || a. <Hely-, ill. időhatározóval kapcs., nyomósító értelemben.> Egészen hazáig kísér vkit. Egészen reggelig táncoltak.
6. (rendsz. mellékhangsúlyos helyzetben) (bizalmas) A várt v. kívánt mértékben körülbelül megfelelően; meglehetősen. Egészen jól dolgozik; egészen rendes ember; egészen kényelmes lakás.
7. Nem egészen: nem éppen; csak részben. Nem egészen tetszik nekem. Nem egészen úgy van az. Az apja se egészen kóser ember. (Mikszáth Kálmán)
