egy [1]
egy [1] [ëggy] számnév, melléknév, főnév és névmás
I. számnév, tőszámnév (melléknévi)
I. <A szám jelölésére.>
1. Annyi <személy, dolog>, amennyit a természetes számsorban az első egész számmal jelölünk, s amely egészet alkot, ill. amelyet egészként fogunk fel. Egy alma meg egy alma az két alma; egy személyben ¬; egy embert látsz-e ott vagy kettőt? ® Ezer meg egy v. ezer és egy. –11 (gyak. hangsúlytalanul, vmely mérték nevével együtt). A mértékegységgel kifejezett mennyiségű. Egy liter tej; egy kiló hús. –12 Egy huszonnégy, egy negyvennyolc órára: 24, ill. 48 órai időtartamra; egy, ill. két napra. Bele kellene ültetni [a sárba] magát a főispánt egy huszonnégy órára. (Jókai Mór) –13 <Vmely időtartamot jelentő főnévvel kapcs., hangsúlyos jelzőként, gyak. nyomósítva a kerek, teljes jelzővel:> Egy esztendeje v. kerek egy esztendeje annak, hogy …; egy órája v. teljes egy órája. Keresi a Klára | Teljes egy órája. (Arany János) || a. <Osztó értelmű kifejezésben:> egy-egy. Mindegyik szobában van egy mosdó. || b. Nem egy: több; néhány; meglehetősen sok. Nem egy példát láttam arra, hogy … Nem egy ügyben fontos szerepet játszott. Szájady … nem egy ügyben szószóló is volt. (Vas Gereben) Nem egy leány sóhajtott s elmerengett aztán, hogy vajon mit csinál … most Tóth Mari? (Mikszáth Kálmán)
2. <Hangsúlyos, rendsz. főhangsúlyos szó, a csak, csupán, csupán csak, pusztán szavakkal nyomósítva v. azok nélkül:> nem több, mint egy; egyetlen (1), csupán egy, mindössze egy. Egy csomóban v. egy rakáson: együtt. Petőfi összes költeményei egy kötetben. Csak egy gyermekük volt. Egy ember kezében összpontosult az irányítás. Egy istenem, egy hazám, Érzi szívem, s ezt vallja szám; S egy szerelme szívemnek, Mint egy szíve keblemnek. (Kisfaludy Sándor) Egy, csak egy legény van talpon a vidéken. (Arany János) –21 (szójárás, népies) <Állandósult kapcsolatokban nyomósító elemek nélkül:> Egy életem ¬, egy halálom; (ritka) egy a lelkem: lelkemre mondom, pedig csak egy lelkem van; egy emberként, mint egy ember: teljes egyhangúsággal, teljes egyetértésben, mindenkit magával ragadó lelkesedéssel. Az országgyűlési követek mint egy ember kiáltották: megadjuk! egy szóra: érvelés nélkül, rögtön. –22 <Határozott névelővel, csak tömörített, főleg igenévi kifejezésben.> Az egy ember kezében összpontosított hatalom. || a. <Az ing szóval, ill. az ing, gatya szópár ragos alakjaival:> Egyetlen rajta levő; puszta; pusztán, csak. Egy ingben; egy ingben, gatyában; egy ingre vetkőzik; (átvitt értelemben) egy ingben is: hozomány, kelengye nélkül is. Gróf úr, enyim a leánya, … Rangja, fénye, java nem kell: Elveszem egy ingben is. (Arany János) || b. Egy ..-ig: az utolsó ..-ig; egészen, teljesen. Egy cseppig elfogyott; (régies, irodalmi nyelvben) igaz egy betűig. Itt van, uram, egy fillérig pénze. (Petőfi Sándor) Egy betűig hallá, de tűntette [= tettette] magát, Mintha nem értené a csufolók szavát. (Arany János) Egy szóig beteljesedett minden. (Jókai Mór) || c. <Nyomós tagadás kifejezésére:> Egy … se(m), egy … sincs: a szóban forgó személyek közül senki, a szóban forgó dolgok közül semmi; a szóban forgóból semennyi. Egy ember sem volt látható az egész vidéken. Ez a tanító szeretettel fegyelmez; eddig még egy gyermeket sem ütött meg. Ennek a gyermeknek egy könyve sincs bekötve. || d. (irodalmi nyelvben) <A nincs(en) tagadó ige mellett, a tagadás nyomósítására:> Egy … sem. Nincsen már hajának egy fekete szála. (Arany János) || e. Részekre nem osztott, egész v. vmely szempontból egésznek minősülő. Egy darab ¬. Egy darabban kérem; egy összegben fizette ki (adósságát, a ruha árát).
II. <A szám fogalmával közeli kapcsolatban álló jelentések jelölésére.>
1. Egyetlen megszakítás nélküli; folytonos. Egy lélegzetre ¬; egy szuszra ¬; egy trappban ¬; egy ültében ¬. Egy szuszra elmondta az egészet. Édes jó szülőim Hogyha megéreznék fiuknak keservét, … Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét. (Petőfi Sándor) Immár az egész tél egy hosszu tivornya. (Arany János) || a. <Az időtartam folyamatosságát, megszakítás nélküli voltát jelentő állandósult kapcsolatokban.> (ritka) Egy hosszában ¬; (népies) egy izromban ¬ elmond vmit.
2. (-ás, -és végű főnevek -ra, -re ragos alakja előtt) Egyszeri. Egy hajtásra; egy hallásra megtanul vmit. Azért kellett-e csak Hozzád zarándokolnom, Hogy egy hajtásra oly hosszút igyam A keserűség poharából …? (Petőfi Sándor) Az a másik diák … egy hallásra megtanult mindent. (Jókai Mór)
III. <Sorszámnévvel kapcsolatos jelentésben v. sorszámnév helyett.>
1. <Időpont megjelölésére:> Egy óra: éjfél v. déli 12 óra után az első óra vége. Egy órakor; egy óra előtt tíz perccel; egy óra után öt perccel; egy óráig; egy óra egy perc(kor). Éppen most múlt egy óra.
2.* <Állandósult kapcsolatokban némely hely, szövegrész megjelölésére:> első. Az egy kerületben; az egy bé (1b) pontban, paragrafusban; az egy bébe (I. b-be v. I. B-be) jár.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. számnév, tőszámnév (főnévi) -et, (-e) [e, e]
I. <A szám fogalmához szorosabban kapcsolódó jelentések.>
1. Az a mennyiség v. szám, amely egy (I. I. 1) egységet foglal magában. Egy meg egy az kettő. A négy eggyel több a háromnál. Ha hatból elveszünk egyet, marad öt.
2. <Főleg állítás, véleménynyilvánítás bevezetésében:> egy a számba jövő v. számba vehető jelenségek közül (amely itt következik); egy dolog. Egy bizonyos: ez nem tartozik rád. Egy a fő: egészség legyen! Azt az egyet tudom, hogy … Még egyet!: hadd mondjam el még ezt az egy megjegyzést!; hallgasd meg még ezt (ez fontos)! (népies, szójárás, tréfás) Egyet mondok, kettő lesz belőle: olyat akarok mondani, olyat mondok, ami hasznos, célravezető. Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros Összekoccan néha jó feleségével. (Petőfi Sándor) Boncold csak [a magyar nyelvet] nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész? | Tartozik ez tereád? … Egy bizonyos: nem anyád! (Arany János)
3. Egyetlen különálló személyiség, egy személy. Mindenki egyért és egy mindenkiért. Mért él a pór? – A gúlához követ | Hord az erősnek, s állítván utódot | Jármába, meghal. – Milljók egy miatt. (Madách Imre) || a. (ritka, némelykor lekicsinylő) Egy személy, egy valaki, egyik, valamelyik a szóban forgó személyek közül. Sokan voltak a gyűlésen; volt egy, aki kijelentette, hogy …; egy észrevette, hogy …; te voltál az az egy, aki … Egy volt azok közűl, akikben sokat vesztett el a halál által a haza. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (kissé választékos) Nem egy: a) több személy; b) sok ember. Addig még meghalhat közülünk nem egy. Fényt űz csinált érzelmivel nem egy. (Arany János)
4. (bizalmas) <Főleg akkor, ha az egységnél kisebb összeg is szerepel:> az érvényben levő pénzegységből egy; egy forint. Egy ötvenért vettem; ® ezret teszek egy ellen, hogy …; ® százat teszek egy ellen v. egyre, hogy … Százat lehet tenni egy ellen, hogy az ő szép nyája most valahol odafönn van a mennyországban. (Mikszáth Kálmán) || a. <Ha az árat százasokban és tízesekben értjük:> az érvényben levő pénzegységből száz; száz forint. Egy ötvenért vettem: százötvenért v.
II. Egyet: <belső tárgyként, ill. számhatározóként; az igével kifejezett cselekvés vmely, rendsz. rövidebb szakaszának v. mozzanatának, ill. magának az egész, rendsz. rövid ideig tartó, egyszeri cselekvésnek kifejezésére>. Egyet bólint; csavar egyet; ® dob magán egyet; ® gondol egyet; iszik, lép, lök, mulat egyet; ® perdül egyet; rúg, táncol egyet; ® ugrik egyet; úszik egyet. Egyet ® vet magán. És a szabadság? egyet mosolyog, S mindaki híve, a harctérre lép. (Petőfi Sándor) Elnyomta az éljenzés, a kardcsörgés és kacagás a szavát, de ő megint csak sodort egyet a bajuszán. (Gárdonyi Géza) || a. Egyet: egy (kevés) ideig. Addig még pihenek egyet. Szeretnék egyet sétálni. Szundíts egyet! || b. Alszik rá egyet: meggondolja, és majd csak holnap, ill. másnap határoz. Meggondolta otthon, aludt rá egyet. (Mikszáth Kálmán)
III. <Sorszámnév főnévi értelmével kapcsolatos jelentésben v. főnévi értelmű sorszámnév helyett.>
1. Egy óra. Egykor; egy előtt tíz perccel; egy után tíz perccel; egy húszkor; egyet ütött az óra.
2.* <Vmely hónap neve után:> elseje. Május elseje.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (népies) Vmely, kül. a folyó évszázadnak első éve. Egyben született.
4. Az egyes számmal jelölt ház, épület, lakás, helyiség. Ady Endre utca egy; második emelet egy; Szerb utca egy/b.
IV. (iskolai) Az egyes számjegy. Fölírom az egyet.
III. (mondatszó-ként)
1. <Vezényszóként, ütemes mozgás első ütemének végrehajtására, ha a második, ill. a többi ütem végrehajtására is számnevet használnak vezényszóként, pl. zeneoktatásban, menetelésben, táncban.> Egy, kettő! egy, kettő, három, négy! || a. (katonaság) <Vezényszóként, testfordulat első mozdulatának végrehajtására, bal lábbal való lépésre.> Hátra arc, egy!
2. Egy, kettő! v. egy, kettő, három!: <nógatásként:> gyorsan! Nosza hát, egy kettő! paripát nyergeltek, Amerre király ment, ti is útra keltek! (Arany János) Lódulj, fordulj, egy, kettő, három. (Mikszáth Kálmán)
IV. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. (ritka) Egyen: egyedül. Hát egyen vagyunk mi, hogy csak egy üveggel hoz keed? (Baksay S.)
2. Eggyé: (igék előtt igekötőszerű használatban) Olyanná, hogy látszólagos részekre tagoltsága ellenére lényegileg egy egységet alkot; össze. Eggyé forr, lesz, olvad, válik vkivel v. vmivel; eggyé ® vált; ® éjt, napot eggyé téve. Most Budán székelve, éjt-napot eggyé tesz. (Arany János) Nem azért tettem én éjet-napot eggyé …, fáztam, rongyoskodtam, hogy az egyetlen leányomról megfeledkezzem. (Tolnai Lajos)
3. Egytől egyig: kivétel nélkül mind. Egytől egyig ismerem őket. A verseket egytől egyig elfújta hiba nélkül. Hogy van, hogy azt a sok gazembert Egytől-egyig föl nem kötik? (Petőfi Sándor) Ez a kis család egytől egyig, egyetlen tagját sem véve ki, elszántan … nézett a láthatatlan távolba. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka) Egyig: egytől egyig, utolsó szálig. Hüvelyébe addig vissza se száll kardom, Valamíg a rablót egyig ki nem irtom. (Arany János)
V. melléknév
I. <Az azonosság, nagyfokú hasonlóság jelölésére.>
1. Ugyanaz, azonos, egyenlő nagyságú v. értékű. Egy az ára (két különböző árunak); egy a ® fizetés; egy gondolaton, véleményen van vkivel; ® széle, hossza egy; egy csapással ¬; egy csapásra ¬; nem egy mértékkel mér; egy szívvel ¬; egy szívvel-lélekkel; egy vonással ¬; egy falubeli ¬ emberek; egy füst alatt; egy gyékényen árulnak; egy hajóban eveznek; egy helyben topog; egy húron pendülnek; (nyelvtudomány) egy jelentésű szavak v. kifejezések: olyan szavak v. k-ek, amelyeknek értelme, jelentése ugyanaz; egy kalap alá foglal v. vesz v. von; (mindent) egy kaptafára húz v. üt; egy kenyéren ¬ van vkivel; egy követ fújnak; (mindig) egy nótát fúj. Nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni. Dunának, Oltnak egy a hangja. (Ady Endre) Mind a ketten egy évben és egy napon születtünk. (Kosztolányi Dezső) –11 Nyomósítva: Egy és ugyanaz, egy és ugyanazon. Két oldala egy és ugyanazon ügynek. Akár az egyik, akár a másik: egy és ugyanaz. || a. Szorosan összeforrott, egységbe forrt; azonos. Egyek vagyunk: egy nézeten vagyunk, egy a felfogásunk, teljes köztünk az összhang; egy test ¬, egy lélek. Annyira egynek éreztem a lelkét a lelkemmel, hogy szinte szégyenkeztem. (Gárdonyi Géza) Isten … lelkemben lépked … Szívemben már őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi a halálban. (Ady Endre) || b. Nem egy: nem ugyanaz, nem azonos, nem közös; különböző. Nem egy úton járnak.
2. (rendsz. -val, -vel ragos főnévvel) Nagyon hasonló vmihez. Csodálatos szellem! egy a mérhetetlen Éggel, amely benne tükrödzik alattam! | Egy csak a fönségben és a terjedetben [= kiterjedésben]. (Arany János) A szeme csodálatos egy a Hedvigével: épp olyan nyílt, épp olyan angyali. (Gárdonyi Géza)
3. Ugyanazon elveken alapuló, ugyanazon egységet alkotó <közösség>; egységes. Egy tábort alkotnak az egy nemzetté kovácsolódott népek. Ismét egy a magyar ketté vált hazája! (Arany János)
II. <Fokozó értelmű állandósult szókapcsolatokban, hangsúlytalan szóként:> egész. Egy világ: egész világ; (ritka) egy ország: egész ország. Egy világ választ el bennünket egymástól. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. (Vörösmarty Mihály) Bámulta egy világ amit cselekszel. (Arany János)
III. <Kirekesztő és fokozó értelmű kifejezésekben.>
(rendsz. az egy jelző is, a jelzett szó is hangsúlyos; újabban az egy hangsúlya néha gyengébb a jelzetténél) Csupa, merő. Egy víz volt a ruhája. Egy vér volt az arca. Egy láng lett a födél szempillantás alatt. (Petőfi Sándor) A Haza teste mindenütt egy sebhely. (Arany János)
VI. főnév -et [e] <Azonos(nak tartható) dolgok, személyek jelölésére.>
1. Ugyanaz a dolog; (egy és) ugyanaz. Egyre ® megy. Valamennyien egyre törekszenek, egyet akarnak. Most egyet gondoltunk. Ez egyet jelent azzal, hogy … Szóláshasonlat(ok): (tájszó) egyet fúj v. hajt, mint a ® pereces. Őtet látni és megszeretni egy volt. (Katona József)
2. Ugyanaz a személy. A két testvér egyet szeretett.
3. (tájszó) Egyek v. édes egyek: testvérek.
VII. névmás, határozatlan (melléknévi) (irodalmi nyelvben, kissé régies) (Párhuzamban a más, másik névmással) Egyik; kettő közül vmelyik. Egy helyen azt olvashatjuk, más helyen azt, hogy … Látogatni jött most negyvened magával … És a kész haszonnak egy felét fölenni, Más felét magának tarsolyába tenni. (Arany János) Elhitette vele is, hogy bármikor, egy napról a másikra, úrrá válhatnak. (Móricz Zsigmond) || a. Egy és más v. egy s más: többféle, de nem sokféle. Volt ott a kamrában még egy és más szerszám.
VIII. névmás, határozatlan (főnévi)
1. (régies) Egyik, első az említett v. említendő dolgok közül. Ennek többféle oka lehet; egy az, hogy … E leányzónál kettős bűntény forog fenn … Egy az, hogy megszöktette a rabomat. (Mikszáth Kálmán)
2. Egy és más v. (ritka) egy s más (ragos alakban rendsz. és, s nélkül. Vö.: egy-más): több, szorosan össze nem tartozó dolog, kül. a szóban forgó dolognak több, lazán összefüggő mozzanata v. része. Egy és más eszébe jutott neki diákkorából. Általában meg volt velünk elégedve, de egy és más nem tetszett neki. Azóta történt egy s más.
3. (régies) Egyik ember <a másikkal ellentétben, párhuzamban>. Ami egyen megtörténik, máson is megeshetik. || a. (személyragozva) (népies) Egyőnk v. együnk, egyőtök, egyőjük: egyikünk, egyiktek, egyikük. Hol egyőnkhez, hol másonkhoz kapott, hogy az Isten világában mi történt? (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld. cigány.
Szóösszetétel(ek): 1. egyablakos; egyágyas; egyévi; egyezer; egyforintos; egyfödelű; egyhavi; egy hónapos; egymillió; egyórai; 2. egyszeregy; mindegy; tizenegy; ugyanegy.
