egy [2]
egy [2] [ëggy v. ëgy] határozatlan névelő (hangsúlytalan és ragozhatatlan) Használata:
I. <Köznevek, ilyen értelmű más szófajú szavak és köznévvel kapcs. határozók előtt.>
1. Az előző szövegrészben, beszédhelyzetben meg nem határozott v. ismeretlen <személy v. konkrét dolog>; (sok v. több közül) valamelyik, valamely. Egy tanuló elkésett. Egy ismerősömtől hallottam. Megszólította egy idegen. Egy villamos elakadt. –11 <Kül. hangsúlyos állítmány, ill. hangsúlyos állítmányi rész után.> A padon alszik egy ember. Kisiklott egy vonat. –12 <Személyragos főnév előtt, olyankor, ha a személyragos szó több személy v. dolog közül vmelyiket jelöli.> Egy rokonom meghalt. Találkoztam egy ismerősömmel. Elhullott egy tyúkom. Ugyanazon hírt hozá ma éjjel egy csatlósom Zemplénből. (Eötvös József) || a. <Az előző szövegrészben meg nem határozott v. ismeretlen, a következőben meghatározott v. megnevezett v. körülírással jellemzett, ismertetett személy v. dolog neve előtt:> egy bizonyos. Volt egyszer egy ember, annak volt három fia. Volt egy ember, nagy bajúszos. | Mit csinált? elment a kúthoz. (Petőfi Sándor) Van egy ország, úgy híják, hogy | Okatootáia; | Második szomszédja Chína, | Az első Ausztrália. (Petőfi Sándor) –a1 <Utána következő vonatkozó mellékmondattal kapcsolatban.> Elküldte egy barátját, aki több nyelven beszél.
2. <Az egyént, az egyedet a faj képviselőjeként jelölő szó előtt, annak kiemelésére, hogy aki v. ami a szóban forgó faji fogalom körébe tartozik, azok közül akármelyikre érvényes az állítás v. tagadás, a felszólítás v. tiltás, ill. a kérdés; ilyenkor néha határozott névelő is állhat helyette:> aki …, az … Egy tanár nem mondhat ilyet. Egy szolgabírónak körülbelül mindenhez érteni kellett Magyarországon. (Krúdy Gyula) || a. <A beszédhelyzetre v. a szövegösszefüggésre támaszkodva, meghatározatlanként feltüntetett meghatározott személyt v. dolgot jelentő szó előtt; ilyenkor határozott névelő is állhat helyette.> Csináltatnom kellett egy öltözetet, – mentegetőzött Malinka. – Nagyon szegényesen festettem. Egy titkár végre is tartozik ezzel a főispánjának. (Mikszáth Kálmán) || b. <Hasonlatban, a gyakoribb határozott névelő helyett annak a fogalomnak a neve előtt, amelyhez mint a típus vmelyik képviselőjéhez a szóban forgó személyt v. dolgot hasonlítjuk.> Szegény volt, mint egy koldus. Úgy áll a helyén, mint egy szikla. A nap is velünk szalad, Mint egy őrült, aki véli, Hogy őt, összevisszatépni, Űzi egy ördögcsapat. (Petőfi Sándor) Úgy vártunk, mint egy püspököt. (Mikszáth Kálmán)
3. <Gyűjtőnév előtt, annak kiemelésére, hogy a gyűjtő fogalom alá foglalt csoportot mint több közül vmelyiket jelöljük.> Tegnap meglátogattam egy családot, s csodálkozva láttam, hogy … Élt egy nép a Tisza táján, | Századokig lomhán, gyáván. (Petőfi Sándor)
4. (ritka) <Közelebbről meg nem határozott elvont fogalmat v. képzeletbeli dolgot jelentő főnév előtt:> valamiféle. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) Aztán egy hidegség végig futott rajta, Fázott, mégis izzadt. (Arany János) –41* <Utána következő vonatkozó mellékmondattal kapcsolatban, helyesen:> olyan, az a(z) … egy kérdést érintett, amely sok vitára adott alkalmat, helyesen: olyan kérdést … v. egy sok vitára alkalmat adó kérdést …: egy irány, amely már annyi kárt okozott, helyesen: olyan irány … v. az az irány … || a. <Belső tárgyként szereplő melléknévi eredetű szó előtt, kül. ha ez határozatlan nagyságra, fokra utal.> Egy nagyot káromkodott. Egy jót alszom még. Gondolt egy merészet. Mikor fogunk már összefogni? | Mikor mondunk már egy nagyot? (Ady Endre)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
5. <Időtartamot jelentő szó, főleg napot, napszakot jelentő s főleg határozóként használt főnév, ritkán határozószó előtt, a meghatározatlanság kifejezésére:> valamelyik; egyik. Egy nap beállított hozzánk. Egy éjjel, egy hajnalban arra ébredtem, hogy …; egy reggel ¬; egy este ¬. Tóth Miska egy nap bizalmasan tanácsot kért Kohlbrunn úrtól. (Mikszáth Kálmán) [Feri] egy estefelé úgy jött Rekettyésre, hogy Tóthné és Mari nem voltak otthon. (Mikszáth Kálmán) [Anyám.] A bögrét két kezébe fogta, | úgy estefelé egy vasárnap | csöndesen elmosolyodott … (József Attila) –51 (gyak. írásmű címében) <Az időtartam neve főnévileg.> Egy estém otthon. (Petőfi Sándor) Emlékezés egy nyáréjszakára. (Ady Endre) || a. Egy időben: valamikor (a múltban). || b. <Állandósult kapcsolatokban, időpontot jelölő szó előtt, többnyire vmelyik múltbeli időpontra értve.> Egy alkalommal, egy ízben: vmelyik múltbeli időpontban; egyszer.
6. <főnévileg használt, határozatlanul kevés mennyiséget jelentő szó előtt:> némi. (Névelő nélkül helytelen) Kérek egy keveset, egy kicsit (a húsból, a tésztából). || a. <Határozatlan rövid időtartamot jelentő szó határozóragos alakja előtt.> Egy darabig, egy ideig: meg nem határozott rövid ideig; bizonyos ideig; egy időre: meghatározatlan rövid időre. Oh szabadság, … Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. (Petőfi Sándor) A szegény kis ürge Egy darabig türte [a vizet], Hanem aztán csak kimászott. (Petőfi Sándor) Még egy darabig irkáltak utána, de miután választ nem kaptak, elmaradoztak apránként. (Mikszáth Kálmán)
7. (ritka) <állítmányként szereplő főnév előtt, főleg elismerésben, dicséretben, értékelést jelentő mondatban, kb. a „valóságos” elismerő jelzővel rokon jelentésben; gyakori a névelő nélküli használat is.> Ez az ember egy kincs, egy valóságos aranybánya. (Tolnai Lajos) –71 <Minden egyes személyre v. dologra vonatkozó alany mellett, „egy-egy” helyett.> [A téli esték.] Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, Ha van honnan rakni a kandallóra fát. (Petőfi Sándor) || a. (rosszalló) <Lekicsinylésben, szerény állításban, rendsz. a csak szó v. ennek vmely szinonimája után.> A te barátod csak (csupán) egy diák: nem több, mint diák. Én csak egy senki vagyok (, de …) A kend ura csak egy béres. (népköltés) Nem vagyok én bajnok, csak egy földönfutó. (Arany János) || b. (ritka) <Határozatlan fajtára, minőségre utaló szóként:> valamiféle. [Hogy mi ez?] Hát egy madár. || c.* <Minősítést nem tartalmazó, minőségre nem utaló egyedi főnév, gyűjtőnév, elvont főnév előtt, fölöslegesen használva.> A fiam egy orvos, helyesen: A fiam orvos. A veréb egy madár, helyesen: A veréb madár. Ez egy hegység, helyesen: Ez hegység. Ez egy hazugság, helyesen: Ez hazugság. Ez nem egy élvezet, helyesen: Ez nem élvezet. || d.* <Minősítést kifejező melléknévi (eredetű) v. melléknévi igenévi (eredetű) állítmány előtt.> Pista egy ostoba, helyesen: Pista ostoba. Jancsi egy akadékoskodó, helyesen: Jancsi akadékoskodó ember.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
8. <Jelzős kapcsolat előtt, rendsz. olyankor, amikor a jelzős kapcsolattal jelölt személy v. dolog az előző szövegrészben nincs meghatározva:> a jelzett szóval jelöltek közül valamelyik, amelyre jellemző a jelzővel jelölt tulajdonság v. állapot. Hát egy ötméternyi magas sziklapárkányon látom az én iszákomat s a rárakott szerszámaimat mind. (Jókai Mór) Megtalált [az almáriomban] egy félig telt borospoharat. (Mikszáth Kálmán) Azután egy büszke tógás úr jött … (Gárdonyi Géza) –81 (ritka) <felső fokú a tulajdonságnak igen kis fokát jelentő melléknévi jelző előtt.> Egy legkisebb vonás, egy könnyű célzat elég neki [= a szerzőnek], hogy a képet, mely lelkében él, a papíron is teljesnek, hiány nélkül visszaadottnak lássa. (Arany János) –82 <személyragos főnév jelzője előtt> Van egy jó ötletem. Igaz, hogy baleset érte egy közeli rokonodat? [Pista öcsém] megőrzött egy eldobott kéziratomat, egy egész regényt. (Móricz Zsigmond) –83 Egy másik: a szóban forgón kívül vmely(ik) újabb, közelebbről meg nem határozott <személy v. dolog>. Egy másik barátomat is várom. Holnapután egy másik faluba megyünk. Ott volt a díszes igazgatói irodában egy másik öreg ember is. (Tolnai Lajos) Egy másik üvegből maga vett be valamit, de aligha orvosságot. (Mikszáth Kálmán) || a. <A beszélő, az író számára (még) ismeretlen személy, közelebbről meg nem határozott dolog jelölésére:> valamiféle. Úgy tíz óra tájban valami parasztszekér állt meg a megyeháza előtt, egy szürke köpenyeges zsidó szállt le róla. (Mikszáth Kálmán) Egy láthatatlan mérleg himbálózott gondolatában folytonosan. (Mikszáth Kálmán) –a1 <Tulajdonnevet tartalmazó jelző előtt, annak jelölésére, hogy a beszélő v. az író nem ismeri közelebbről a szóban forgó személyt v. helyet; néha a lekicsinylés, rosszallás árnyalatával.> Keresett benneteket egy Kovács nevű ember. Telket vásárolt egy Gyúró nevű faluban. Vezére [e csoportnak] egy Illi nevű vakmerő haramia volt. (Bajza József) || b. <Olyan személy v. dolog jelölésére, melyet a szöveg későbbi részében megnevez, meghatároz a beszélő v. az író.> Magyar hadban egy vén zászlótartó … Az én apám az az öreg ember! (Petőfi Sándor) –b1 <Olyan személy v. dolog jelölésére, melyet a következő mellékmondat jellemez vmely szempontból.> Egy nagy ketyegő kakukkos óra volt a szobájában, mely minden óranegyedre huhukolva figyelmeztette, hogy közeledik az idő. (Jókai Mór) Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már csak szélvész-roham. (Ady Endre) || c. <Olyan személy v. dolog jelölésére, akit, ill. amit ismer ugyan a beszélő v. író, de nem akar nevén nevezni.> Egy kis bogár is beleavatkozott a Noé apánk palántájába. (Mikszáth Kálmán) || d. <Hasonlatban, hasonlításban szereplő jelzős főnév előtt, a jelzett szóval jelölt személyt v. dolgot rendsz. mint a típusnak egyik képviselőjét tekintve.> [A tudós] kétségek tengerében, Mint egy veszendő sajka hányatik. (Vörösmarty Mihály) Olyan a föld, mint egy vén koldús. (Petőfi Sándor) Anikó fehérben mint egy virágos fa. (Arany János) –d1 (gyak. rosszalló) Egy ily(en) … : a) (ritka) ilyenek közül vmelyik; b) ilyen. Egy ilyen testvérre ennyi rosszat kenni! (Arany János) [Az öltöztetés] nehezen ment, mert egy ily kurta extra emberre hol kapni hirtelen ruhát? (Tolnai Lajos) –d2 Egy olyan: a) (ritka) olyanok közül vmelyik; b) olyan. Megadja néked a tiszteletet, amelyet érdemel egy olyan vitéz ember, mint magad. (Mikes Kelemen) || e. <Jelzős gyűjtőnév előtt, a csoport meg nem határozott voltának jelölésére.> A grófi szérün ott zokog Egy egész koldus-sereg. (Ady Endre) –e1 <Jelzős gyűjtőnév előtt:> valamelyik (a jelzett szóval jelölt csoportok közül), amelyre jellemző a jelző. A francia király régen kinevezett volna főcolonellusnak [= az ezredesi rangban levő ezredparancsnoknak] egy pányvavető regementhez. (Jókai Mór) || f. <Jelzős elvont főnév, képzeletbeli dolgot jelentő főnév előtt:> közelebbről meg nem határozott v. nem ismert; vmiféle. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken. (Vörösmarty Mihály) Az én apám … beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. (Ady Endre) || g. <határozóként haszn., időtartamot jelentő szó jelzője előtt:> valamelyik, egyik. [A gyógyult beteg] egy szép napon kikocsizhatott. (Jókai Mór) Egy átkozott napon összeakadok … magával. (Ambrus Zoltán) || h. <Határozatlan kis mennyiséget jelentő jelzős kapcsolat előtt, főleg anyagnevekkel kapcsolatban, a jelzővel állandósult kapcsolatot alkotva; „egy” nélkül helytelen.> Egy kevés(ke), egy kis: valamennyi, valami, némi kevés. Kérek egy kevés(ke) levest, egy kis kenyeret! Maradt még egy kis borom. Meghívott a berlini magyar társaság nevében egy kis mulatságra. (Gyulai Pál) A kocsmárosné … fia … be-bekukkantott a konyhába, ha éhesen hazajött, egy kis palacsintát lopni. (Mikszáth Kálmán) Hoci Tubák, egy kis tüzet. (Bársony István) –h1 <Határozatlan kis térbeli távolságot, rövid időtartamot jelentő állandósult szókapcsolatokban.> Egy kis darabon: rövid távolságig; egy kis ideig, (népies) egy darab ideig: rövid ideig. [A patak] egy kis darabon mint ezüst paszománt futott a zöld pázsiton. (Mikszáth Kálmán) || i. <Határozatlan nagy mennyiséget jelentő jelzős kapcsolat előtt.> Vágott egy jókora darab kenyeret. Egy csomó pénz volt előtte. || j. <állítmányként szereplő jelzős kifejezés előtt.> No hát, a darab. – Egy igen siralmas [= szomorú] komédia. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A csécsi pap már az akkoriak számára csak egy süket, meglehetősen mogorva, kiabáló, öreg pap volt. (Móricz Zsigmond) –j1 <Hasonló helyzetben, metaforával.> Sínlődik az emberiség, A föld egy nagy beteg ház. (Petőfi Sándor) A szivem egy nagy harangvirág. (Ady Endre) || k. <állítmányi névszó előtt.> Egy kis: bizonyos fokú; némi. Ez csak egy kis ízelítő volt. || l. <Határozott névelőt tartalmazó jelző előtt; az egy a jelzett szóhoz, a határozott névelő a jelzőhöz tartozik.> Egy a múlt évben kiadott rendelet szerint … || m. <Határozott névelő után; az egy a jelző főnévi tagjához, a határozott névelő a jelzett szóhoz tartozik.> Azt az egy idő óta elharapózott szokást értem ezen, hogy …
9. <Érzelmileg színezett mondatban, nagyítást, fokozást, főleg elismerést, ritkábban gáncsot, rosszallást tartalmazó kifejezésben, a jelző és a jelzett szó között, kiemelő szóként; a jelzős szerkezet főleg állítmányi részként használatos.> Derék egy ember ez a Pista! Tréfa, ami tréfa, de ez Kriminális egy idő, Összeeskütt ellenem ma Szél, hidegség, hó, eső. (Petőfi Sándor) Ütés ütésre, botra bot: Veszedelmes egy állapot! (Arany János) No hallja, szolgabíró úr, maga mégis gonosz egy ember. (Mikszáth Kálmán) Csak most lehetett megállapítani, milyen ronda egy kutya. (Kosztolányi Dezső) –91 (ritka) <Érzelmileg színezett mondatban, alanyként, tárgyként v. határozóként szereplő jelzős kifejezésben.> Ejnye, hogy süt a hold, Be szép egy este van! (Petőfi Sándor) [Rózsa Sándor] a vetélytársában saját édes egy öccsére ismert. (Móricz Zsigmond) –92 (tájszó) <Hasonló helyzetben, többes számú jelzett szó v. egynél többet jelentő számnévi jelzős szó előtt.> Ostoba egy gyerekek! Derék egy négy ló! Finom egy sültek! hah, mi pompás! (Tolnai Lajos) Szerbusztok édes egy jó lelkeim! (Móricz Zsigmond)
10. <birtokos jelzős szerkezettel kapcs., rendsz. a birtokos v. a birtokszó meghatározatlan voltának jelölésére.> –101 <Elül álló birtokos jelző előtt.> S rá bírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? (Petőfi Sándor) Jobbról egy lövés döreje rázta fel a csendet. (Mikszáth Kálmán) Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. (Ady Endre) –102 (ritka) <Hátul álló birtokos jelző előtt.> [Hasznosvár] birtoka és lakja is azon korban egy grófi nemzetségnek. (Bajza József) –103 (ritka) <Elül álló birtokszó előtt.> Nyilván egy érdemes tagja az úr annak a társaságnak Párizs városában, melynek királyi révpart a neve? (Faludi Ferenc) –104 (ritka) <Hátul álló birtokszó előtt.> Szép szemeidnek… mindenik sugára A szerelemnek egy patakja. (Petőfi Sándor)
II. <Tulajdonnév előtt.>
1. <Személyt jelentő tulajdonnév előtt, rendsz. érzelmileg színezett mondatban, főleg elismerésben, dicséretben v. lekicsinylésben.> A föld, melyet munkált egy Bocskai, Bethlen, | Puszta legyen ismét, vadon és kietlen? (Arany János) Nem hajthatám meg fejem egy Gallienus, egy Aureolus előtt, felelt Zenobia, még fogságában is királyné. (Jókai Mór) –11 <Hasonlatban, hasonlításban, személynév előtt.> Respublica,… Miként egy új, de szent Napóleon, Elfoglalod majd a kerek világot. (Petőfi Sándor) || a. <Metaforában, főleg családnév előtt, a megnevezetthez vmely szempontból hasonlított személy(ek) kiemelésére.> Egy Petőfi nem minden században születik [= P.-hez hasonló lírai költő, lángész …]. Hogy álla [Széchenyi] tört szívvel, merev hajakkal – | Egy új Kasszándra Trója lángjain! (Arany János) || b. <Kiváló, híres v. a családtag(ok)tól ilyennek tartott család neve előtt, a család egyik tagját jelölve.> Az öreg úr [= atyám] … szégyenli, hogy egy Kisfaludy piktorrá lett. (Kisfaludy Károly) Szörnyűség, hogy ilyesmi történhetik egy Nosztyval! (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) <Köznévi értelemben, elismerően v. lekicsinylően használt helynév előtt.> Erdély egy barbár föld, egy Kamcsatka. (Tolnai Lajos)
III. <Olyan határozók előtt, melyekben a szó és rag Többé-kevésbé határozószóvá tömörült, s melyek azt jelentik: kis mértékben, kis fokban.> Egy kevéssé v. egy kicsit v. egy kissé v. (ritka) egy keveset: bizonyos mértékben v. mértékig, bizonyos fokban v. fokig; kissé, kevéssé, némileg. Meg is hökkent a németség egy keveset akkor. (Petőfi Sándor) Még a fiúkkal is kész volt egy kicsit kínlódni. (Móricz Zsigmond)
