egy-egy
egy-egy [ëggyëggy] számnév, osztó számnév
I. (melléknévi)
1. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó személyek v. dolgok közül minden egyesre, ill. minden egységnyi időre, részre külön-külön számítunk egyet:> minden egyes esetben egy [1] (I. I.1). A kultúrházak számára rendeltek egy-egy rádiót. Egy-egy órára ennyi munkabér jut. Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. (Arany János) Ketten-ketten egy-egy violaszínű bársonnyal borított ládát cipeltek. (Gárdonyi Géza)
2. Időnként egy [1] (I. I.1); hébe-hóba egy. Egy-egy látogató fel szokta keresni. Kapott apjától egy-egy forintot cukorkára. Egy-egy bozontos, bús tinó el-elbődül. (Petőfi Sándor) A Vágon egy-egy tutaj úszik nagy farakományokkal. (Mikszáth Kálmán)
3. <Sok hasonló közül> egyszer is egy (I. I. 1), máskor is egy [1]; hol egyik, hol másik, hol egy, hol más <, de mindössze csak néhány>. Egy-egy dologban egyetértek vele. Döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást. (Arany János)
II. (főnévi) egyet-egyet [ëggyetëggyet]
1. (ritka) <A szóban forgók közül> egy-egy személy v. dolog. Hárman voltak testvérek: egynek-egynek négy hold föld jutott. Könyveiből időnként eladott egyet-egyet.
2. (belső tárgyként, ill. mértékhatározóként) Egyet-egyet: időnként egyet (II. II). Néha még kurjantottak egyet-egyet, aztán csend lett. A gyermek már lépett egyet-egyet, de hamar megállt.
