egybe [1]
egybe [1] [ë-e] igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az egybe- igekötős címszavakat, főleg igéket.
B. Önállósítva, egybe- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű. [Egybekeltek már a fiatalok?] – Egybe [= igen, egybekeltek], már a múlt héten.
