egyesít
egyesít [ëggyesít] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni
1. <Két v. több csoportot, dolgot> egységbe foglal, összekapcsol, eggyé tesz. Két hadsereget egyesít. Az elszórtan fekvő szántóföldeket egyetlen tagban egyesítették. Mindent, mi jó, úgy véli, itt E kicsi ponton egyesít. (Vajda János)
2. <Egyéneket> szervezetileg összekapcsol, tömörít. A társaság egyesíti magában e tudományszak jelentős képviselőit.
3. <Különféle tulajdonságokat, képességeket> szerves egységben magában foglal, birtokol. Egyesíti magában a bölcs megfontolást, a határozottságot és a rendíthetetlen bátorságot.
4. (ritka) <Vmely cselekvést> együtt, egy időben, egyszerre végez vmely más cselekvéssel; összeköt, összekapcsol. A gyümölcsszedést egyesíti a tisztogatással.
egyesíthető; egyesítő; egyesíttet.
