egyesülés
egyesülés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában az egyesül igével kifejezett folyamat, történés, mozzanat; az a tény, hogy két v. több dolog, csoport, egyesül, egymáshoz kapcsolódik, egybeolvad.
1. Társulás, egybeolvadás. A két minisztérium egyesülése; a vállalatok egyesülése; a két ország, terület egyesülése; a munkáspártok, az ifjúsági szervezetek egyesülése; a csapatok egyesülése; a békeszerető népek egyesülése; a népek egyesülése a béke zászlaja alatt.
2. Találkozás (3). A két folyó egyesülése; a főútvonalak egyesülése; a lencsével összegyűjtött fénysugaraknak egy pontban való egyesülése. || a. Ennek helye. A két folyó egyesülésénél erőművet építettek. A két vasútvonal egyesülésénél új állomás épül.
3. Az egyesül (5) igével kifejezett <vegyi> folyamat. A fém és a vas gyökének egyesülése.
4. (átvitt értelemben, ritka) Az a tény, hogy két személy igen szoros, benső kapcsolatba lép. A szerelmesek egyesülése. A mennyegzőnek órája ütött, … tódult a nép a boldog párnak egyesülését látni. (Vas Gereben)
5. (választékos) Az a tény, hogy két v. több tulajdonság, sajátság egyesül, együvé kerül, együtt (meg)van vhol, vmiben, vkiben; együttlét, együttes meglét, összetalálkozás. A bátorság és a bölcsesség egyesülése a vezetőkben; a szépség, okosság és jóság egyesülése egy nőben.
6. (1945 után, ipar) Olyan, rendsz. kisebb ipari vállalat, amely főleg egymástól távolabbi telephelyekkel rendelkező s önállóságukat részben megtartó üzemek összeolvasztásából keletkezett. Tejipari egyesülés.
egyesülési.
