egyetem
egyetem [ëgyetëm] főnév -et, -e [ë, e]
1. Bizonyos tudományok v. tudományágak tanításával és kutatómunkával foglalkozó, gyak. karokra tagolt felsőoktatási intézmény. Agrártudományi, közgazdasági, műszaki egyetem; a budapesti egyetem neveltje; beiratkozik az egyetemre; az egyetemre jár. E tantétel igazolásául Mihályt mutogatni lehetne az egyetem földrajzi szemináriumában. (Móra Ferenc) Lucy … gimnáziumot végzett, sőt hallgatott egy félévet az egyetem filozófiai fakultásán. (Hunyady Sándor) || a. (történettudomány) <A középkorban> a tudományok összességét tanító, a tanárok és a hallgatók testületeit egybefoglaló felsőoktatási intézmény.
2. Az egyetemen folyó oktatás, ill. egyetemi tanulmány. Egyetemet végez. Szeptemberben kezdődik az egyetem.
3. Az egyetem (1) épülete. Az egyetem ablakai, falai, kapuja, lépcsőháza. Az egyetemen találkoztam vele. Az egyetemre sietett.
4. Az itt tanítók és tanulók összessége. Az ünnepélyre kivonult az egyetem is.
5. (választékos) Vmely közösség tagjainak összessége. A munkásság egyeteme; a világ dolgozóinak egyeteme.
6. (régies, költői) Világmindenség, világegyetem. A nagy egyetem megszűnt forogni egy pillanatig [= pillanatig]. (Vörösmarty Mihály) E nagy világon semmi sincs örök, Csak maga az egész, az egyetem. (Vajda János)
Szóösszetétel(ek): agráregyetem; műegyetem; szabadegyetem; tudományegyetem; világegyetem.
