egyszer
egyszer [ëtyszër v. ëccër] ragos számnév és határozószó
I. tőszámnév (határozóragos, határozószó-szerűen)
1. (mennyiségtan) Eggyel szorozva. Egyszer egy az egy. || a. Még egyszer: a) kétszer. Még egyszer olyan nagy; még egyszer akkora; b) másodszor is. Végy a húsból még egyszer. Még egyszer mondom, légy óvatos!
2. Egyetlen alkalommal, egy ízben. Csak egyszer láttam. Egyszer volt itt forradalom, Hites, igaz forradalom. (Ady Endre) Ha még egyszer, de csak egyszer is, beteszi ide a lábát, én … kikorbácsolom innen, mint egy kutyát. (Kosztolányi Dezső) || a. Most az egyszer v. ez egyszer: a) ez alkalommal, máskor v. többé nem. Ez egyszer még megbocsátok neked. Most az egyszer úgy kell már viselni | magamat, hogy a hajlandóságodat | megérdemeljem. (Katona József) Nem felel rá; most az egyszer Úgy tesz, mint aki nagyot hall. (Arany János) Nagyon kérlek …, hogy ez egyszer légy hozzám őszinte. (Kosztolányi Dezső) b) most végre (mégiscsak). Most az egyszer rajtakaptalak a hazugságon. || b. <Csak, csupán szóval nyomósítva is:> nem ismételhetően; többször soha. Ez is csak egyszer történhetett meg velem. Egyszer él ¬ az ember v. egyszer élünk ¬. || c. Nem egyszer: többször, gyakran. [A vadorzó] nem egyszer körömre került. (Vas Gereben) E hűtlen hívség, mely szebbít, nagyít – Sulykot, bizony, nem egyszer elhajít. (Arany János)
II. határozószó
1. Valamikor, vmely határozatlan időpontban (a múltban v. a jövőben). Volt egyszer; majd egyszer megtudod. Lesz még egyszer ünnep a világon … (Vörösmarty Mihály) Megavult az ős ház, … Apró szelek … Födeléből egy-egy lécközét lefúnak; Egyszer majd neki vág a zivatar apja, Beleölti szarvát és a földhöz csapja. (Arany János) Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón … (Tóth Árpád–Poe-fordítás) || a. Egyszer volt (, hol nem volt): <a népmesék kezdő formulája>. || b. Egyszer csak: hirtelen, váratlanul; egyszerre. Egyszer csak elkezdett esni az eső. Egyszer csak elmarad levele, postája. | Egyszer csak betoppan szerelmes mátkája. (Kiss József)
2. Egyszer …, máskor v. (irodalmi nyelvben) egyszer …, másszor … : egyik alkalommal …, másik alkalommal; néha …, néha; hol …, hol … Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. (Vörösmarty Mihály)
3. <Nyomósításul, mintegy annak kifejezésére, hogy a szóban forgó dologgal kapcs. kételkedésnek, habozásnak, vitának nincs helye.> Ha egyszer muszáj, hát legyen. Ez már egyszer így van. Ez egyszer bizonyos. Aki egyszer meghal, nem támad fel. Ha már egyszer túl vagyunk rajta, felejtsük el! Nehezen kél aki egyszer alul fekszik. (Arany János) Az igazat megvallva, ami egyszer karika, gurul az. (Mikszáth Kálmán) || a. (a névmás hangsúlyos) (régies) Ez egyszer v. az egyszer: ez aztán v. az aztán, ez v. az ám, ez v. az bizony. Ez egyszer az ízes konyha! (Arany János) Hát még a kiséret! az egyszer a fényes. (Arany János)
4. Egyszer s mindenkorra: a) véglegesen. Ezt egyszer s mindenkorra elintéztem. Apámból egyszer s mindenkorra kihullott a föld hivatása. Soha többet ásót és kapát kezébe nem vett. (Móricz Zsigmond) b) mindenkorra. Egyszer s mindenkorra vedd tudomásul, hogy … Ez a rendelkezés egyszer s mindenkorra szól. Egyszer és mindenkorra meghívta… összes osztálytársait, hogy délután nézzenek föl. (Kosztolányi Dezső)
