egyszeri
egyszeri [ëtyszëri v. ëccëri] melléknév
1. Egyetlen alkalommal való, történő. Egyszeri étkezés. Nem elég az egyszeri figyelmeztetés. Egyszeri használat után akár el is dobhatod. Egyszeri segélyt kapnak a károsultak.
2. (kissé népies, gyak. tréfás) Olyan <adomabeli személy v. ritk. állat>, akit, amelyet vmely vele történt különös esemény kapcs. v. vmely mendemondává vált tette miatt gyak. emlegetnek; az a bizonyos. Az egyszeri ember; az egyszeri asszony; az egyszeri paraszt. Úgy járt, mint az egyszeri ember, aki a lovát kereste, pedig rajta ült. A szőlős gazda is, az egyszeri, Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel. (Arany János) Megirta már Aesopus, a Mesében, hogy’ járt az egyszeri róka, Midőn a sassal akart társalogni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az egyszeri embernek … szép felesége volt. (Jókai Mór)
