egyszerre
egyszerre [ëtyszërre v. ëccërre] határozószó
1. <Két v. több cselekvésről, történésről szólva:> egyidejűleg; ugyanakkor. Egyszerre érkeztünk mind a ketten. A jó sors nem engedte, hogy … minden kellemetlen dolgot … egyszerre … megtudjon. (Tolnai Lajos) Abu Kair négy napon keresztül éjjel-nappal sakkozott, ötven játszmát vezetve egyszerre. (Karinthy Frigyes) Egyszerre menyasszony is volt és asszony is. (Hunyady Sándor) || a. <Ismétlődő v. több mozzanatból álló cselekvés, történés egyidejű mozzanatairól szólva:> ugyanolyan időközökben, ugyanolyan ritmusban. Egyszerre lépnek. Egyszerre hajolnak a tornászok.
2. Nem részletekben, hanem egy alkalommal, egyszeri cselekvésként. Egyszerre kifizette adósságát. Egyszerre megevett egy tábla csokoládét. Minek magunkat lassan ölni? | Nem jobb egyszerre megdögölni? (József Attila) Egy leölt pulyka csüng a spájzban s azt egyszerre akarja megsütni ez a könnyelmű Málcsi. (Gelléri Andor Endre) || a. Egy-egy alkalommal. Behordta az egész fát, s egyszerre mindig tizenöt kilót hozott. Egyszerre csak tíz idegen szót tanul. Vitte az óriás János vitézünket; | Nagy lába egyszerre félmérföldet lépett. (Petőfi Sándor)
3. Észrevehető előkészület, átmenet nélkül; hirtelen, váratlanul. Egyszerre esni kezdett az eső. Egyszerre megváltoztatta véleményét. Egyszerre kopó riad, ing a bokor. (Kisfaludy Károly) Egyszerre fölvetette a fejét, és az órára tekintett. (Gárdonyi Géza) Egyszerre fojtott kuncogás hangzott föl a hetedik pad körül. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka, népies) Azonnal, rögtön, habozás nélkül. Hé, mit csinálsz? jobb vállon köntösöd? | Egyszerre átvesd a baloldaladra! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
