egyszersmind
egyszersmind [r-s] kötőszó és határozószó
I. kötőszó (választékos)
1. Az előbb említett, a szóban forgó cselekvéssel egy időben; ugyanakkor, egyúttal, egyben. Megbírálta eddigi munkámat, egyszersmind útmutatást adott a hibák kijavítására. Borzadok, iszonyodom, egyszersmind kedvre derűlök. (Petőfi Sándor) Amint a mindenható gyökereket kereste az almáriomban, egyszersmind megtalált ott egy félig telt boros poharat. (Mikszáth Kálmán)
2. Az előbb említetten kívül még … (is), azonkívül (még); egyúttal, egyben. Ez a szer csillapítja a fájdalmat, egyszersmind gyógyít is. Főnököm, egyszersmind barátom (is). Dalolj, dalolj, kedves madár, Eszembe hozzák e dalok, Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, Egyszersmind költő is vagyok. (Petőfi Sándor) Amit tapasztalsz, … Neked valóság, egyszersmind nem az. (Arany János) Röchnitz báró apoteózisa [= megdicsőülése] és egyszersmind éles kritikája a porosz junkernek. (Ambrus Zoltán)
II. határozószó
1. (ritka) Ugyanabban az időben; egyidejűleg, egyszerre. Megharsan [a kürtszó] … Kont jeladására, S két lovag egyszersmind rohan a tusára. (Arany János)
2. (ritka, elavult) Hirtelen. Két hónapot eltölténk ilyen reménységben, amidőn az idő egyszersmind megváltozék. (Mikes Kelemen)
