egyszerű
egyszerű [ëtyszërű v. ëccërű] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e], (ritka) -n, -bb
1. Olyan dolog, amely csak egy v. kevés alkotórészből áll, nem bonyolult, nem összetett. Egyszerű értékforma ¬; egyszerű gép ¬; (vegyi ipar) egyszerű gyök: elemi gy.; (kereskedelem) egyszerű könyvelés v. könyvvitel: az egyes vagyonrészeknek (eszközöknek és forrásoknak), ill. a bennük bekövetkezett változásoknak, üzleti tételeknek üzleti könyvben v. rendsz. szabad lapokon való időrendi és számlaszerű feljegyzése; (nyelvtudomány) egyszerű mondat: olyan m., amely egyetlen egységes, kisebb részekre nem tagolható gondolatot fejez ki; (mennyiségtan) egyszerű szám: pozitív egész sz.; egyszerű szerkezet; egyszerű test: további alkotórészekre nem bontható anyag, elem. || a. Szerényebb igényekre valló. Egyszerű életmód; egyszerű étel(ek). Asztalnál ültünk, valami nagyon egyszerű … ebéd készült. (Kaffka Margit)
2. Dísz, cifraság, pompa nélküli. Egyszerű épület, művészet, ruha, szavak, virág. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű. (Petőfi Sándor) Egyszerü hajlék Tűzhelye mellett Érzeni … A szeretetnek Áldott melegét. (Lévay József) Halkan váltottunk ártatlan, egyszerű szókat. (Kaffka Margit) Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág, | petúnia, muskátli. (Babits Mihály)
3. Olyan, aki, ami a tömegből nem emelkedik ki; olyan, mint a legtöbb, azokhoz hasonló; átlagos. Egyszerű család, ember; egyszerű párttag: olyan p., aki nem visel tisztséget a pártban. Az egyszerű dolgozók milliói szívükbe zárták nevét. Én az egyszerű nép őse vagyok! | Enyém jó- és balsorsának fele. (Tompa Mihály) Egyszerű, szelíd ember volt, ki nem alkalmatlankodott soha senkinek. (Petelei István) De szép vagy lány, … | de isteni, te dolgos, egyszerű, | de ártatlan vagy. (Szabó Lőrinc) || a. (1945 előtt) <Osztálytársadalomban az uralkodó osztály(ok) szempontjából> alsóbbnak tekintett néprétegből származó, oda tartozó, vele kapcsolatos.> Egyszerű származású; egyszerű szülők gyermeke. Apja egyszerű kisiparos volt.
4. Tettetés, színlelés nélkül való, nyílt, őszinte <arc, jellem, megnyilatkozás>. Nem tanult szózat vala lágy beszéde. | Egyszerűn jött a repeső szivéből. (Vörösmarty Mihály) Valóságos keserűség ül … becsületes, egyszerű arcán. (Mikszáth Kálmán) Bólintottam mosolyogva, valami egyszerű, nagy, teli örömmel. (Kaffka Margit)
5. Könnyen, nehézség nélkül érthető, áttekinthető <dolog>. Ez igen egyszerű, bárki megjegyezheti. Egyszerű számítással is arra az eredményre jutunk. Szóláshasonlat(ok): Egyszerű, mint a ® kétszerkettő. Dúltak, fúltak, boncolták a kérdést, rágódtak rajta. Pedig olyan egyszerű volt. (Mikszáth Kálmán)
6.* Puszta, merő. Egyszerű félreértés, kitalálás. || a.* Egyszerűen: a) igazán, merőben, teljességgel, valósággal; ez egyszerűen lehetetlen; ez egyszerűen nevetséges; b) csupa, merő, kész, teljes; ez egyszerűen badarság, szamárság; c) nyíltan, kereken, teketória nélkül; egyszerűen a szemébe mondta az igazságot, a véleményét; egyszerűen eléje állt, s azt követelte, hogy …
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. főnév -t (birtokos személyraggal nem haszn.) Egyszerű dolog; egyszerűség. Tanításban haladjunk az egyszerűtől az összetett felé! Mindenben az egyszerűt kerestem. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): pofonegyszerű.
