együgyű
együgyű [ëggyügyű; gy-ü] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e], -bb
1. Szinte a gyámoltalanságig gyenge értelmi képességű, szűk látókörű <személy>; nagyon tudatlan, korlátolt. Együgyű ember, fogalma sincs semmiről. Ne hidd el, ne légy olyan együgyű! Micsoda együgyű emberek vannak! Együgyű és tanulatlan vagy, keveset koptattad Aesopust. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A … szereplők … durvák, együgyűek, kérges szívűek; megannyi … állatiasság, testi és lelki szegénység. (Ambrus Zoltán)
2. (régies) Tapasztalatlanul, ártatlanul egyszerű, naiv <személy>. Felhozta hát ide | szép, együgyű feleségét a Nagyúr. (Katona József)
3. (régies) Ilyen személyre jellemző, valló, vele kapcs., hozzá tartozó; egyszerű. Amit üdvösségesnek ítéltem, együgyű szókkal gyakran előhoztam. (Pázmány Péter) A király … az együgyű szív nyelvén nagyon érte. (Arany János)
II. főnév -t, -ek, (-je) [e, e]
1. Együgyű személy, főként férfi. Nézd ezt az együgyűt! Az asszony … úgy nézett a fiúra, olyan szánakozó arccal, mint ahogy az együgyűekre szokás nézni. (Gárdonyi Géza)
2. (vallásügy, elavult) Egyenes, egyszerű természetű; szelíd, jámbor ember. Boldogok az együgyűek.
együgyűcske; együgyűség.
