együtt
együtt [ëggyütt] határozószó és igekötő
I. határozószó (önállóan v. -val, -vel ragos szóval)
1. Egymás társaságában. Együtt érkeztek. Még sokáig együtt maradtunk. Együtt él vkivel: a) egy lakásban é.; b) élettársi közösségben é.; ® gondolatban együtt van vkivel; ® sülve-főve együtt vannak v. járnak. Mikor együtt voltunk, Tudom hogy szerettél. (Petőfi Sándor) A két asszonyság … együtt ült az asztalnál. (Mikszáth Kálmán) Megállapodtunk abban, hogy este együtt vacsorázunk. (Kosztolányi Dezső) Együtt aludt a szuterénben a többi cseléddel. (Hunyady Sándor) || a. Egy helyen, egy közösséget alkotva. Együtt találtam az osztályt. A parlament együtt van: ülésezik. A többi asztaloknál együtt és szerteszét Vidám parasztlegények itták a hegy levét. (Garay János) Ah! már együtt van a fényes társaság? (Csiky Gergely) || b. Közös cselekvés részeseként, közös cél érdekében. Együtt szőtték a terveket; együtt játszik gyermekeivel; együtt halad vkivel. || c. Érzelmeiben, érzelmi megnyilatkozásaiban osztozva, résztvevőleg. Együtt érez vkivel: osztozik érzelmeiben, főleg bánatában, gyászában. Együtt búsultunk. Együtt kacag a fiatalokkal. A kaukázusi lónak gondolkozó esze van; az együtt tud érezni a hegylakó emberrel. (Jókai Mór)
2. Egy helyen összerakva, összegyűjtve, összehordva; (főleg vmely célra) előkészített állapotban. Itt együtt vannak a regények. Már együtt van a pénz a házra. Minden szükséges dolog együtt van, hogy megkezdhessük a munkát.
3. (fizika, zene) Együtt rezeg vmivel: <vmely rezegő test hatására> vele azonos rezgéseket végez.
4. (régies, ritka) Egyszersmind, ugyanakkor, ezzel együtt. Nagyon jól van uram, … és … együtt azt is megtudja …, hogy mért nem adtam az úrnak sajtot. (Vas Gereben) Pihenést az útból hadainak enged … Királynak is együtt várja üdűlését. (Arany János)
II. (névutószerűen) (-val, -vel v. vele határozószóval, azzal együtt értve) Az említett, a szóban forgó személyt v. dolgot hozzáértve. Velem együtt tízen voltunk. A csomag súlya a kosárral együtt öt kiló. Visszaküldte a levelet a fényképpel együtt. Egy sürgönyre bámul, melyet a pedellus a pénzzel együtt nyújtott át neki. (Babits Mihály)
III. igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az együtt- igekötős címszavakat.
B. <Önállósítva, együtt- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, v. elhangzott állítás nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> [Együttműködött az ellenséggel?] – Együtt bizony [= igen, együttműködött].
Szólás(ok): ld. disznó.
Szóösszetétel(ek): együttérző.
