egyúttal
egyúttal [ëggyúttal; gy-ú] határozószó
1. Az említett, a szóban forgó cselekvéssel egy időben, ugyanazon alkalommal, ugyanakkor; egyben, egyszersmind. Vidd vissza neki ezt a könyvet, s egyúttal köszönd meg a nevemben. Ha már itt vagyok, egyúttal megkérdezem ezt is. Egyúttal ezt is elintézhetjük. Matyi mondja, hogy arra való fák Hogyha találtatnak, jó vólna talán kijegyezni, Sőt tán egyúttal vágatni is. (Fazekas Mihály)
2. <Okozati, okozatszerű összefüggésben, párhuzamosítás kiemelésére:> egyszersmind. Ha [az Isten] az utat Kitűzte, melyen hogy menjünk, kivánja, Egyúttal olyanná is alkotott, Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. (Madách Imre)
3. Az előbb említetten kívül még … (is), azonkívül (még) …; egyben, egyszersmind. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy … Hogyha már hallottam Szárnyad csattogását, Hadd halljam egyúttal Szived dobogását. (Petőfi Sándor) Földszint a tágas ebédlő, amely egyúttal tanácskozó terem is. (Gárdonyi Géza) A tanító úr, ámbár pap is egyúttal, nem született valami nagy gondolkozónak. (Móricz Zsigmond)
