együttélés
együttélés [t-é] főnév
1. Vmely társadalmi, emberi közösségben való élés. Családi, házastársi, internátusi, tábori együttélés; békés, nyugodt, testvéri együttélés; az együttélés rendje; a nemzetiségek békés együttélése. A bensőséges együttélésen … fájdalmas rést ütött a legfiatalabb és legkedvesebb fiú távozása. (Kuncz Aladár) || a. Házastársi v. élettársi közösségben, közös háztartásban élés; házasság, házasélet. Tízévi együttélés után elváltak. Egyik felesége, egy iparművésznő, … együttélésük néhány hónapja alatt lakást és kosztot adott Gasztonnak. (Hunyady Sándor)
2. (biológia) Két különböző fajú, jellegű élőlény olyan együttélése, közössége, amelyben egymás javára vannak, kölcsönösen segítik egymást; szimbiózis. A zuzmó nem önálló növény, hanem egy gombafaj és egy moszatfaj együttélése. Együttélésben élhetnek állatok állatokkal, növények növényekkel és állatok növényekkel.
együttélési.
