eh
eh [eh v. e] indulatszó, (ritka) e [e]
1. <Bosszúság, harag, elkeseredés kifejezésére, főleg a gondolatmenet hirtelen félbeszakításakor.> Eh, ne bosszants! Eh, ne ingerelj tovább! Eh, hagyd már abba! Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már Dícséretiből az otromba gyaurnak? (Arany János) Úgy kényeztesse minden apa a fiát, mint a bolond vén Kardos … – De apám! – Eh! az is bolond, aki egy lépést tesz a fiáért! (Tolnai Lajos) || a. <Tréfás bosszankodás kifejezésére.> Eh, a kakas csípje meg! Eh! mi a kő jutott hozzám, Hogy nem megy az irka-firka; Hiába van toll kezemben, Csak bámúlok, mint a birka. (Arany János) || b. <Bosszús, haragos elutasítás, visszautasítás kifejezésére.> Fejét rázta Miklós, … s nem szólt. | De mikor pajtási az előszobában Faggatják, nem igen válogat szavában: „Eh mit! nekem asszony? és kölönc egy falka? | … Eh! megleszek így is, ha ma itt, holnap ott: Kedvesebb nekem a nőtelen állapot.” (Arany János)
2. <Hirtelen elszánás, elszántság, határozottság kifejezésére.> Eh, állok elébe! Eh, ezt meg kell tenni! [Az ifjú] bepislant a rostélyos hálószobába, s ott látja a sorban felállított fegyvereket. Ezektől borsózik a háta. – Eh mit! tusakodék magában, s a rostélyt felemeli. (Jókai Mór) || a. <Töprengést követő hirtelen döntés bevezetésére.> S tán ha látja sors komám, hogy Csüggedés nem ért: Egykor annál bőkezűbben Nyujtja majd a bért … Eh, de mit most okoskodni! | Csapjatok kezet. (Petőfi Sándor) Irjak? ne irjak? egyre számolom Határozatlan az öt ujjomon. | Nem irni, vétek; irni, kész harag … De mikor Bikfic is verset farag! | Eh! félre tőlem együgyű szerénység! (Arany János) || b. <Elszánásra buzdítás kifejezésében.> Eh! mi gondod a jövőre? | Eh! a múlttal mi közöd? (Arany János)
