éhezik
éhezik [éhëzik] ige -em (-ek), -el [ë, ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -ném, (-nék), -nél, -nék (-ne) [e]; -zék, (-zen) [ë], (ritka) éhez [éhëz]
1. tárgyatlan <Ember, állat> a szükséges táplálékot huzamosan v. gyakran nélkülözi és ettől a hiánytól szenved; hosszabb ideig v. állandóan éhes, nincs mit ennie. Éhezett, fázott, de elveihez hű maradt. Sokat éhezett életében. Azt akarjuk, hogy senki se éhezzen. Egyél, ne éhezzél, mint ® otthon. Fázunk és éhezünk, … De szabadok vagyunk! (Petőfi Sándor) Úgy tűnt fel neki, mintha az egész életén át mindig éhezett volna. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan Éhezik vmire: vmit, amit régóta nélkülöz, kíván, szeretne fogyasztani, enni; vágyik rá. A gyerek nyalánkságra éhezett. Úgy éhezik egy jó töltött káposztára. Van mit enned, – még mire éhezel? | Te kapzsi! Jutott, ami juthatott: | Egy darab kenyér. (Tóth Árpád) || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Koplal. Egy-két napot v. napig éhezik, s akkor majd megjavul a gyomra.
2. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben) Éhezik vmire v. ritk. vmit: nagyon vágyakozik rá v. utána, szeretné megszerezni, megkapni, szeretné, ha része volna benne; régen nélkülözi. Megértésre, szerelemre, szeretetre, zenére éhezik; a dicsőséget, a népszerűséget éhezi. A dolgozók éhezik a műveltséget. Úgy éhezem már egy jó mozira! Szüntelen a bosszút éhezi-szomjazza. (Arany János) Éhezem, Uram, a jókedvet, | Szomjazom nevetésed. (Ady Endre) Az én lelkem csak nyugodalmat éhez. (Babits Mihály)
Igekötős igék: eléhezik; kiéhezik; megéhezik; ráéhezik.
