éjfél
éjfél főnév -t, v. éjfelet [e-e], (-ek) [ë] v. éjfelek [e-e]
Az éjszaka közepe; éjjeli 12 óra. Éjfélkor; éjfél előtt, után. Nem volt még éjfél, amikor megjött. Éjfélre jár az idő. Éjfélt ütött az óra. Az óra már éjfélt ütött, A föld már néma lőn. (Eötvös József) Egy álmodó torony … éjfelet ver. (Tóth Árpád) Mindig éjfél után érkezik haza, mindig részegen. (Hunyady Sándor) || a. Az ekörüli idő. Éjfélkor széledezni kezdett a társaság. Éjfélig maradtunk. A nagy magányosságban nyitott szemmel töltött éjfélek … (Krúdy Gyula) Egyszer – unt éjfél közelgett – bóbiskoltam elfelejtett | tudományok furcsa könyvén. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
éjféli.
