ejt
ejt [e] ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e]
1. tárgyas Vmit szándékosan esni hagy, enged vhova. Pénzt ejtett a perselybe. A vásott gyerekek a járókelők fejére ejtették a cserepet. || a. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) (Labdát) puhán ívelve juttat, emel vhová. A csatár a bal sarokba ejt v. a bal sarokba ejti a labdát.
2. tárgyas Kezéből véletlenül kiengedve esni hagy vmit (vkit) vhová. ® Fejére ejtették. Földre ejtette az üveget. Lábára ejtette a kalapácsot. A kútba ejtette a korsót. || a. Könnyeket ejt vkiért: sirat vkit; sír érte. Egy pár könnyet csak mégis ejthettél volna érte … (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas <Főleg állandósult szókapcsolatokban.> Vmilyen állapotba, helyzetbe juttat v. ezzel vmivé tesz vkit, (vmit). Csapdába ejt; foglyul v. fogságba ejt vkit; ® gyalázatba ejt; ® hálóba ejt vkit; ® rabul ejt; teherbe ejt: <nőt> terhessé tesz; (ritka) tőrbe ejt vkit: t-be csal. [Az ellenség] tégedet magadat ejt … fogságba. (Jókai Mór) Tinódy … elénekelte, hogy ejtette hálóba Bálint urat a török. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Vmibe ejt vkit: vmely érzelmi, lelki tartalmat v. állapotot, helyzetet hoz létre, idéz elő vkiben. Aggodalomba, bámulatba ejt vkit; ® gondolkodóba ejt vkit; ® tévedésbe ejt vkit; zavarba ejt vkit. Jurisicsot … a naiv cinizmus … zavarba ejtette. (Herczeg Ferenc)
5. Útba ejt vmit: arra menve, útközben érint vmit.
6. tárgyas (választékos) <Nagyott vadat> leterít, tehetetlenné tesz v. lelő. Ha kivánod ez íjammal még sok vadat ejtek. (Vörösmarty Mihály) S gyermekjátékot még alig hogy felejtett, Mikor nyilával egy elefántot ejtett. (Petőfi Sándor) || a. tárgyas <Foglyot, zsákmányt> ügyes taktikával megszerez, birtokába kerít; zsákmányol. Sok foglyot és zsákmányt ejtettek.
7. tárgyas (átvitt értelemben) <Személy v. dolog rendsz. vmely eszközzel, kisebb tárggyal, anyaggal vmely kisebb kárt, sérülést> előidéz, okoz. Foltot ejt a ruhán; ® sebet ejt (vkin); szúrást ejt. Könnyű volt a vadat elejtened, miután én sebet ejték rajta. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Kárt, hibát> előidéz, létrehoz, rendsz. nem szándékosan. Sok hibát ejt. (átvitt értelemben) Csorbát ejt vmin: vmely értékesnek tartott tulajdonságát (becsületét, hírnevét stb.) mások szemében kisebbíti. Inkább az életében ejtett volna kárt, mint a hajójában. (Jókai Mór)
8. Módját, sorát, szerét ejti vminek: alkalmat talál vmire. Mihelyt szerét ejthettem, leutaztam hozzá egy pár napra. (Kosztolányi Dezső)
9. tárgyas <Szóbeli megnyilatkozást> röviden, mintegy mellékesen v. mértékkel mond, hallat, tesz. ® Szót ejt vmiről v. vmi felől; zokszót se ejt. A hazáról egy merész szót én is ejték. (Arany János) Mi látjuk egymást ezentúl is … S arról, mi történt, szót sem ejtve többé. (Madách Imre) Hétköznapi dolgokról ejtettek egy-két szót. (Kosztolányi Dezső)
10. tárgyas Vhogyan ejt vmit: vmilyen módon képez vmely hangot v. vmilyen jellegű hangon mond vmely szót. Halkan, hangosan, idegenszerűen, jól, rosszul, szépen, tisztán ejti a szavakat. Hogyan ejtik a zárt ë-t? Hibásan ejti a magyar „a” hangot. Rosszul ejté a szavakat; őrszi-t mond őrzi helyett. (Vörösmarty Mihály) Uj nép, más fajta raj. | Másként ejtjük a szót. (József Attila)
11. tárgyas (argóban) Ejt vkit: nem kell neki tovább vki; iránta való vonzalmát v. megbecsülését elvesztve szabadulni akar tőle, nem törődik tovább vele. Ejti a haverját. Ejti a nőt.
Igekötős igék: aláejt; átejt; beejt; elejt; ideejt; keresztülejt; kétségbeejt; kiejt; leejt; megejt; odaejt; ráejt; visszaejt.
ejtett; ejthető; ejtő.
