ék [2]
ék [2] főnév -et [ë v. e], -e [e]
1. (irodalmi nyelvben) Vminek a dísze, szépsége; ékesség. Pára minden pompa s ék. (Kölcsey Ferenc) Menyasszony éke a virágfüzér. (Vörösmarty Mihály) Hova lett … minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? (Petőfi Sándor)
2. (régies) Ékszer. Utósó Ékeit összeszedé. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): fejék; hajék; nyakék.
