ékszer
ékszer [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Nemesfémből v. más anyagból, rendsz. drágakövek felhasználásával készült, tetszetősen és sok esetben aprólékosan megmunkált dísztárgy az emberi test, ruha ékesítésére. Ékszer a diadém, a fülönfüggő, a jegygyűrű, a doktori gyűrű, a karperec, a melltű, a násfa, a nyaklánc. Ékszert ajándékoz, hord, visel. Mi sok szép kelme, mennyi drága ékszer! (Madách Imre) Ékszerekkel teleaggatott feleségét … fényképen is megmutatta. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, választékos) Ék [2], ékesség, kincs. [Édesanyám varrógépe] ékszere volt a mi életünknek. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. ékszeráru; ékszerbecsüs; ékszerbolt; ékszerdoboz; ékszergyűjtés; ékszerhalmaz; ékszeripar; ékszerismerő; ékszerkereskedés; ékszerkereskedő; ékszerkészítés; ékszerkészlet; ékszerládika; ékszerlopás; ékszerrejtegetés; ékszerszakértő; ékszerszekrényke; ékszertartó; ékszertok; ékszertolvaj; ékszerutánzat; ékszerügynök; ékszerüzlet; 2. divatékszer.
ékszeres.
