eladó
eladó [l-a] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <tárgy, cikk, eszmei érték>, amelyet eladásra szánnak, kínálnak, amelyet meg lehet venni. Azonnal eladó; eladó ház; szabad kézből eladó. Nyalka huszár, … hogy tettél szert vezeték lovadra? | … Adok érte jó forintot százat. | … „Hadnagy uram, nem eladó jószág.” (Arany János) Az elveim nem eladók! (Herczeg Ferenc)
2. Olyan <lány>, aki már elérte azt a kort, v. abban a korban van, amelyben a lányokat általában férjhez adják. Eladó lánya van. Lánya eladóvá serdült. Szulyovszky … kért, könyörgött, el ne áruljam; emlékezzem, hogy eladó leányai vagynak. (Kazinczy Ferenc) Egy eladó lyány a tüzre venyigét rak. (Arany János) || a. Eladó korban v. sorban van: <lány> elérte azt a kort, amikor férjhez lehet adni.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki áruba bocsát, elad (1) vmit. Az eladó és a vevő megegyezett. A kartell volt az egyedüli eladó. Mindenkit ismert a piacon. Eladót, vevőt. (Petelei István) || a. (birtokos jelzővel) (átvitt értelemben, ritka, költői) Az a személy, aki vkit, vmit, rendsz. erkölcsi értéket, eszményt anyagi előnyért elárul. [A szájhősök] a hon eladói, Elveszünk ez ordítók miatt. (Petőfi Sándor)
2. Az a kereskedelmi alkalmazott, akinek hivatásszerű foglalkozása az eladás; segéd (1a). Eladónak szerződtették.
3. Az az árucikk, amelyet eladásra szánnak, kínálnak. Mi van eladó? Nincs semmi eladó. Messze földről felgyülekezett a népség, Kinek eladója, kinek venni valója volt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. eladóverseny; 2. viszonteladó.
eladói.
