elbánik
elbánik tárgyatlan ige elbán
1. Kíméletlenül, sajnálat nélkül úgy jár el vkivel, vmivel, hogy annak súlyos kára, baja származik belőle, esetleg tönkre is megy, el is pusztul bele. ® Betyárosan bánt el vele; ® röviden elbánik vkivel. Kegyetlenül elbántak a merénylővel. No, veled jól elbántak! Nagy rengeteg erdőt nyomni körül haddal, Ugy bánni el aztán közepütt a vaddal. (Arany János) Az olyan piszkolódóval… mint Zerfi, igen röviden bántak el. (Jókai Mór) No és hát könnyen elbántatok avval a várral? (Gárdonyi Géza)
2. (régies) Vhogyan bánik vmivel, vkivel. Mind foglyaiddá Lőnek [= lettek] … Most add őket át, Hogy aszerint bánhassunk el velök, Mint érdemök … Kivánni fogja. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Készek vagyunk, Ha jogszerűleg bántok el velünk, Békére lépni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Vmely ügyben végérvényesen eljár; vminek a végére jár. Ide a nyelét annak a kupecségnek, csak megfoghassam, majd elbánok vele! (Arany János)
elbánó.
