elbeszélés
elbeszélés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a cselekvés, hogy vki vmit elbeszél (1). Az utazás elbeszélése egy jó óráig tartott. || a. Ennek tartalma; a benne előadott esemény(ek). Barátom elbeszélése nem volt elég érdekes. Elbeszéléséből csak egy téli kép ragadta meg figyelmemet. (Kuncz Aladár)
2. (irodalmi nyelvben, kissé régies) Novella. Kisfaludy Károly elbeszélései. || a. Költői elbeszélés: (a balladánál) hosszabb, de az eposznál jóval rövidebb elbeszélő költemény. Vörösmarty Szép Ilonkája irodalmunk egyik legszebb költői elbeszélése.
