elbújik
elbújik tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) elbúvik, (ritka) elbú, elbúj
1. <Ember, állat vmely szűk helyre v. vmi közé> bújva elrejtőzik. Elbújik vki, vmi elől; elbújik az asztal alá; elbújik a kukoricásban; elbújik a nap elől: árnyékot vető növény v. tárgy alá húzódik. Puszta gyep, egy nyúl sem bújna el ott lesben. (Arany János) Felmentünk a padra [= a padlásra], elbújtunk a láda mögé. (Móricz Zsigmond) A macska elbújt, a kutya nyújtózkodik a kerítés tövében. (Nagy Lajos)
2. <Nyilvánosság, nyilvános szereplés elől> elhúzódik; félrevonul. Elbújik az emberek elől. Bújj el öreg: halj meg, ne nyisd szád panaszra. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Nem hívja fel magára az emberek figyelmét, háttérben marad. A művészetnek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik. (Madách Imre) || b. (sport, rosszalló) <Labdajátékban> úgy helyezkedik a védőjátékosok mögött, hogy saját csapatának tagjai nem tudják átadni neki a labdát. Mindig elbújik, sohasem áll tisztán, kiszakítja magát a játékból.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Elbújhat mellette v. (ritka) előle: nem mérkőzhetik vele, jóval gyengébb, silányabb nála. Olyan kiváló labdarúgó, hogy a csapat többi tagja elbújhat mellette. Ez olyan szövet, hogy a bőr is elbújhat előle. (Mikszáth Kálmán)
elbújás; elbújó; elbújt.
