elcsépel
elcsépel ige
1. tárgyas Elcsépel vmit: cséplését befejezi. Már elcsépelték a búzát. || a. (tárgy nélkül) A faluban már mindenki elcsépelt. A gép … sorra járja a tulajdonosokat, s mindenütt elcsépel. (Tömörkény István)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vki elver, elnáspángol vkit, vmit. A csősz jól elcsépelte az almát lopó gyereket.
3. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Művészi alkotást, szellemi terméket> sokszori ismételgetéssel érdektelenné, megunttá tesz. Rettenetesen elcsépelték ezt a dalt.
elcsépeletlen v. elcsépletlen; elcsépelő v. elcséplő; elcsépelés v. elcséplés; elcsépeltet.
