éldegél
éldegél [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. <Személy> vhol huzamosabb ideig elvonultan, rendsz. elégedetten, békességben él. Évek óta falun éldegél. Házat építtetek a falu közepén, … Ottan éldegélünk mi ketten boldogan. (Petőfi Sándor) Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni szépen. (Vajda János) Mi … csöndesen éldegélünk … szerény otthonunkban. (Kosztolányi Dezső)
2. <Személy> szűkösen, igen szerény körülmények között él. Könyöradományokból, segélyekből éldegél. Kenyéren és krumplin éldegél. [Hogy vagy?] – Hát csak éldegélek. S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? (Vörösmarty Mihály) Az összes szomszédok … arra a sorsra vannak ítélve, hogy parasztok maradjanak firól fira. Senki köztük … nincs, aki … kimozduljon ebből a vastörvényből. Ma is ugyanúgy éldegélnek. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: eléldegél; leéldegél.
éldegélés; éldegélő.
