elé [1]
elé [1] [e] névutó, határozószó és igekötő
I. névutó (ragtalan v. személyragos szó után, azzal együtt értve)
1. A megelőző szóval jelölt személy, állat arca v. tárgy eleje, elülső része felőli helyre, közvetlen közelébe. Állj a szomszédom elé! Kiül a ház elé. A ház elé remek volna néhány vadgesztenye. (Mikszáth Kálmán) || a. A szóban forgó személy, állat arca v. tárgy eleje, elülső része felőli irányban. (Az) ® orra elé; maga elé néz; (átvitt értelemben) vmely célt tűz ki maga elé. Fénytelen szemével közömbösen bámult maga elé. (Kuncz Aladár) || b. A szóban forgó tárgy külső v. ritk. belső oldala felőli helyre. Az ablak elé áll beszélgetni. A kutya lehasal az ajtó elé. Kiállnak a kapuk elé vagy legalább a pitvarajtóba. (Mikszáth Kálmán) || c. A szóban forgó tárgynak arra az oldalára, amely felől használni szokták. A kút elé állítja a vedret. A tükör elé áll: a tükör közelében a tükröző felülettel szemben áll meg. Mikor vályú elé Hajtják este felé, Egy-egy bozontos bús tinó el-eldőbűl. (Petőfi Sándor)
2. <Állandósult szókapcsolatokban:> oda, ahol a szóban forgó személlyel, ill. személyekkel szemtől szembe kerül (azért, hogy ott helytálljon). Bíró elé került. Törvény elé idézték: bíróság elé idézték. || a. (átvitt értelemben) Ugyanilyen helyzetbe, azzal a céllal, hogy a szóban forgó személy v. csoport tudomást szerezzen róla. Vki elé áll ¬ vmivel. Vmit vki elé terjeszt, tár. A nyilvánosság elé viszi a dolgot. || b. Vkinek a szeme elé: oda, ahol vki látja. Ne kerülj a szemem elé! Szeme elé tárul a látvány: hirtelen megpillantja a látványt. || c. (átvitt értelemben is) Vkinek a lába elé: vkinek lábához, aki bizonyos szempontból a beszélő hódolatának tárgya. Vkinek a lába elé rakja minden kincsét; vkinek a lába(i) elé borul. Híre hadat vert meg, vőn [= vett] be kaput s várat. | Sok kulcsot ijedve lába elé hoztak. (Arany János) || d. (átvitt értelemben) Vkinek a színe elé: vkihez (aki társadalmilag, tekintélyben sokkal magasabban áll) úgy, hogy az lássa, tudomást szerezzen jelenlétéről. A király színe elé járul. Színem elé parancsolom majd Fehér köntösös szűzi árnyad. (Ady Endre) || e. (átvitt értelemben) Vmilyen helyzet elé állít vkit: olyan helyzetbe juttatja, hogy vmiben döntenie kell, vmiért helyt kell állnia.
3. A szóban forgó közeledő személy v. tárgy, dolog irányával szemközt. A házigazda a belépő vendég elé ment. Kimegyek a feleségem elé a vonathoz. || a. (átvitt értelemben) A szóban forgó bekövetkező, ill. várható eseményt, állapotváltozást várva, jeleit figyelve. Várakozással néz vmely dolog (bekövetkezése) elé. || b. (ritka) Jó termés elé néz: jó termést várhat.
4. A szóban forgó személy, állat v. tárgy haladása irányában, őt megelőzve. A fogat elé még egy pár lovat fogtak. Mozdonyt kapcsoltak a vonat elé. || a. Sorrendben a szóban forgó személyt v. tárgyat megelőző helyzetbe. Pista Sanyi elé került a tornászcsapatban. || b. (átvitt értelemben) A szóban forgó személynél v. dolognál magasabb színvonalra, becsültebb, előnyösebb helyzetbe. A rangsorban Pista elé kerültem.
5. A szóban forgó tárgynak a beszélő v. vmely nyíltabb térség felé irányuló oldalára, közvetlen közelébe. A virágzó orgonabokor elé állt, úgy fényképeztette le magát. || a. A szóban forgó határvonalnak a beszélő felőli oldalára, ill. annak közvetlen közelébe. Ide a kerítés elé ültessünk jázmint.
II. határozószó -bb
1. (ritka) Előre. Elé öreg! légy gyorsabb, mint korod. (Vörösmarty Mihály) || a. Hátul levő v. rejtett helyről ki, úgyhogy szemmel láthatóvá válik. Gyere csak ide elé! Zsebeikből két-három aranyóra lánca lógott elé. (Jókai Mór)
2. (népies) Itt a közelben, elérhető helyen. Emberek! kiálta Apafiné … Ki van elé! (Jókai Mór)
3. (népies) Elé s hátra: ide-oda, fel-alá. Rozgonyi hajnaltól sürög elé s hátra. (Arany János)
III. igekötő (régies) Elő [2] (II).
Szóösszetétel(ek): eddigelé.
