elébe
elébe [e-e] határozószó és névutó, (népies) elibe, eleibe [e-e-e], elejbe [e-e-e]
I. határozószó (személyragos) -m, -d, elébünk, -tek [ë], elébük v. elémbe, elédbe, elénkbe, elétekbe [e-ë-e], elejükbe [e-e-e] v. (régies) előmbe, elődbe, előnkbe, előtökbe; (kissé népies) elibém, elibéd, elibénk, elibétek [e-ë], elibük (elibök) v. (népies) elibem, elibed, elibünk, elibetek [e-e-ë], elibük (elibök); (népies) eleibém, eleibéd, eleibénk, eleibétek [e-e-ë], eleibük (eleibök); (népies) elejbém, elejbéd, elejbénk, elejbétek [e-e-ë], elejbük (elejbök) v. (népies) elejbem, elejbed, elejbünk, elejbetek [e-e-e-ë]. Nyomósítva: őelébe: őelébük
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog elé (I. 1). Állj elibém! A férj hazajött, az asszony egy szép sült csirkét tett elébe. Mit tartod én elejbém a két tenyeredet? (Jókai Mór) Fogattam … galócát a Vágban … Egyszer Deák Ferencnek is küldtünk, de mikor … elébe tették megsülve, … csak nézte, de nem mert belőle enni. (Mikszáth Kálmán) || a. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert tárgy külső, esetleg belső oldala felőli helyre. Becsukta az ajtót, a kutya lehasalt elébe és várt. || b. (átvitt értelemben) A személyraggal megjelölt személy részére <közölve>, azzal a céllal, hogy figyelembe vegye. Elébe tár vmit: részletesen feltár vmit előtte, neki. Neked azt kell énekelni meg szavalni, amit az írók elibed szabnak. (Krúdy Gyula)
2. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személlyel szemtől szembe. Csak kerülj előmbe! Tükröt tartok elődbe. || a. Állok elébe!: a) nem térek ki a dolog elől, nem ijedek meg; b) (tréfás) <felelet a „szállok az úrnak” felszólításra>. Hát csak elébe áll egy fekete ember … (Arany János) Álljon előmbe izzó, forró nyárban: | „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” (Ady Endre)
3. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert közeledő személy, tárgy, dolog irányával szemközt. Jönnek a vendégek, menjünk elibük! Látá legelőbb öccsét elejébe szökelni. (Vörösmarty Mihály) Nem várnak azok minket oda, hanem elébünk jönnek. (Jókai Mór) A másik rész rohanjon végig a kalvária-sikátoron, hogy onnan eleibök kerüljön. (Mikszáth Kálmán) || a. Az előzményekből ismert jövőbeli dolog bekövetkezése elé. Szép jövő vár ránk, bizakodással nézhetünk elébe.
4. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, állat v. tárgy haladása irányában, őt megelőzve. Egy pár ló nem bírta a terhet, még egy párat fogtak elibük. Lassan mennek ezek az öregek, kerüljünk elibük. Ha elejbém fognának egy csikót, az meg elszaladna velem. (Vas Gereben) || a. Sorrendben a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyt v. tárgyat megelőző helyzetbe. Pista elibém került a tornacsapatban. || b. Ugyanilyen helyzetbe, az akadályozás szándékával. Elébe!: <kiáltás olyankor, mikor a futót megelőzéssel kell megállítani>; (átvitt értelemben) elébe vág: a) megelőzi és ezzel elvágja annak lehetőségét, hogy az illető elérje célját. Arról …, hogy … elejükbe ne vágjon valaki, gondoskodni fognak. (Ambrus Zoltán) b) előre beszél vmiről, s ezzel megakadályozza, hogy vki más mondja el. Ne vágj elibém. Győzni fogsz, dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátot. (Petőfi Sándor) A bika… Annak tartott, akit elül-utol talált… Sikolt a fejérnép,… Férjfiak kiáltják: elébe, elébe! (Arany János) || c. (átvitt értelemben) A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személynél v. dolognál magasabb színvonalra, becsültebb, előnyösebb helyzetbe. Hallom, János elibéd került a rangsorban.
5. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert tárgynak a beszélő v. vmely nyíltabb térség felé forduló oldalára, közvetlen közelébe. Ne bújj a bokor mögé, állj elébe! || a. Az előzményekből ismert határvonalnak v. ilyenként szereplő tárgynak a beszélő felőli oldalára, ill. annak közvetlen közelébe. Csúnya ez a kerítés, ültessünk elébe orgonát, hogy eltakarja.
6. (névutószerűen, -nak, -nek ragos szóval kapcs. csak 3. személyű alakban) <Az eddigi jelentések bármelyikében.> A vendégnek tálat tettek elébe, hogy lásson hozzá. A gyerekek elébe szaladtak apjuknak. Nem vala … Aki örömmel a győzőnek járuljon elébe. (Vörösmarty Mihály) Eleibe kell lőni a szerencsének, mint a vadgalambnak. (Mikszáth Kálmán) || a. <Főleg néhány állandó szókapcsolatban:> Elébe tesz ¬ v. helyez vkit (vmit) vkinek (vminek); elébe néz vminek: bekövetkezését várja; elébe vág ¬ vkinek, vminek. Magyarország hovatovább szebb-szebb jövőnek néz elébe. (Tolnai Lajos)
II. névutó (népies) (ragtalan v. személyragos szóval, azzal együtt értve) Elé (I. 1–5). Menjünk, üljünk ki a ház elébe. Nem merek apám elébe állni. Akadályokat gördít vki elébe. Bizalommal nézünk a jövő elébe. Lengyelország népe | Másod ízben térdelt nagy Lajos elébe. (Arany János) S az asszonyok … kisérték Jónást bolondos csapattal | … Igy ért … | harmadnap a királyi ház elébe. (Babits Mihály) – II1 (régies) (-nak, -nek ragos szó mellett, azzal együtt értve) Elé (I. 1–5). A gondolat is már Lángfelhőket idéz véres szemeimnek elébe. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): ld. áll elébe [1].
