elegáns
elegáns [ë-ë v. e-e] melléknév -an v. (ritka) -ul, -abb (régies írva: elegans is)
1. Ízléses választékossággal, előkelően és finoman öltözött <személy>. Elegáns férfi, fiatalember, gavallér, hölgy, nő; elegánsan öltözik. A budapesti ügyvéd … világosszőke, nagyon elegáns férfi. (Kuncz Aladár) A komorna nagyon elegáns volt, sima sötétszürke, angol kosztümjében. (Hunyady Sándor) || a. Ilyen személyre jellemző, ilyenhez illő <ruha v. személyi használatra való tárgy>. Elegáns felöltő, kalap, táska, viselet. Pompásan festett … szürke pantalonjában és elegáns lakkcipőiben. (Mikszáth Kálmán)
2. (kissé választékos) Előkelő. Elegáns hely, körök. Elegánsan meghajlik és elköszön. [A] pompás vendéglő … roppant termében Budapest elegáns világa mulat. (Jókai Mór)
3. (ritka) Ízléses, könnyedén finom. Elegáns forma, megoldás. Egyedül volt, mégis nagyon pedánsan, tisztán, elegánsan evett. (Hunyady Sándor)
