elégedetlenkedik
elégedetlenkedik [ë-ë-e-e-ë v. e-ë-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
Elégedetlenségét hangoztatja, többször is kifejezi. Elégedetlenkedik sorsával; állandóan, folyton, örökké elégedetlenkedik. Elégedetlenkedtek a vezetéssel. Nem szabad elégedetlenkedned, – vígasztalta Ábel. – Elvégre gyermeketek is van, és ő megbecsül téged. (Gárdonyi Géza)
elégedetlenkedés; elégedetlenkedő.
