elégia
elégia [e v. ë] főnév ..iát, ..iája (régies írva: elegia is) (irodalomtudomány)
1. <A klasszikus irodalmakban> az epigrammánál terjedelmesebb, disztichonokban írt költemény.
2. Lírai műfaj; bánatos hangú, rendsz. a beletörődés, megbékélés v. bizakodás hangján végződő, olykor gondolati v. elbeszélő elemeket is tartalmazó költemény. Kisfaludy Károly elégiái. Édesen elsírod bús elégiádat. (Berzsenyi Dániel) Beh szép elégiát faragnék E bús esetről. (Madách Imre) Esztelen álmokba menekszel, | idillt akarsz, henye elégiát? (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): elégiaköltészet; elégiaköltő.
